Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

116 Magánjogi Döntvénytár. A fellebbezési bíróság a kifejtettek szerint ügydöntő abban a kérdésben, hogy a felperest a vázrajzon : A, B,C, D-vel jelzett területre az alperesnél erősebb, az alperest kizáró birtoklási jog illeti-e meg, tényállásként állapította meg, hogy a felek az 5/c és 12/c hrszámú belsőséget egymásközt már hosszú idő óta tényleg megosztva használják olyképpen, hogy a két ingatlanrész közt a felperes házának az alperes felé eső csurgója szolgál határvonalul, hogy továbbá mindkét telekrészen a feleknek különkülön használt lakháza van, külön bejáróval és az utcai árkon külön hidakkal. E tényállás ellenére is arra az ugyancsak megállapított irányadó tényre való figyelemmel, hogy az állandóan felmerült gazdasági szükséghez képest, nevezetesen a szekérrel való szállításoknál s különösen a gazdasági termények hazahordásánál a felek egymás hídját, bejáróját és cséplések alkalmával még egyéb területrészeiket is kölcsönösen igénybevették s ez ellen a kölcsönös használat ellen csak haragos viszonyuk esetén tiltakoztak, a fellebbezési bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felek közt létrejött megosztás nem lehetett kizárólagos használatra feljogosító hatályú, hanem csak oly jellegű, hogy a gazdasági szükséghez mérten járművekkel való közlekedés céljára kiki a másik bejárójának és udvarának használatához való jogát fenntartotta. Ez a következtetés nem minősíthető nyilván téves ténybeli következtetésnek, éspedig annál kevésbbé, inert a fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ának megfelelően azt is tényként állapította meg, hogy a megosztott udvarrészletek egyikén sem lehet szekérrel megfordulni és így a felperes által vitatott kizárólagos birtoklás jellegével bíró megosztás-részeik gazdasági hasznavehetőségét lényegesen gátolná, ily megosztás létesítése pedig okszerűen fel nem tehető. De nem minősíthető e következtetés okszerűtlennek azért sem, mert a fellebbezési bíróság a bizonyítékok felülvizsgálattal sikeresen meg nem támadható megengedett mérlegelése eredményében azt is tényként állapította meg, hogy a kettős bejárat, nevezetesen a két híd egyike a bejárás, a másika pedig a kijárás céljára szolgált. A felperes ugyan vitatta felülvizsgálati kérelmében, hogy téves a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy a szekérrel való megfordulás a felek osztályrészébe jutott ingatlanrészeken lehetetlen, s hogy ennélfogva téves az ehhez fűzött következtetés is. Ez a támadás azonban sikerre nem vezethetett, mert a felperes csupán a felülvizsgálati kérelmében ajánlotta fel a szekérrel való megfordulás lehetőségének és az ingatlan-