Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXV. kötet (Budapest, 1933)

Magúnjogi Döntvénytár. 73 vagy a gondnok a gyámhatóság jóváhagyó határozata ellen jogorvoslattal élhet akkor is, ha a szerződés jóváhagyását maga kérte. 80. A jászkún V. statútum rendelkezéseinek a kir. Kúria gyakorlatában elfogadott értelme szerint a törvényes öröklésben a jászkún férj oldalági rokonai a szerzeményi vagyonra nézve is megelőzik az özvegyet, kivéve az ingó hagyatékból és — közkeresö özvegynél — a földbe befektetett pénzösszegből járó egyéb örökrészt. (Kúria 1932. márc. 14. P. I. 7089/1930. sz.) = Lényegileg így : PHT. 565. sz. E. H. 81. A vadházasságban élő felek között is a közös szerzésre vonatkozó jogszabályok előzetes megállapodás nélkül is alkalmazást nyernek. (Kúria 1932. ápr. 14. P. III. 5649/1931. sz.) Indokok : A felperes keresetét arra alapította, hogy az alperessel 1904. évben megismerkedve, vele nemi viszonyt kezdett, amelyből 1905. évben egy leánygyermek született s ezt követően együtt 1927. évig vadházasságban éltek. Ezzel kapcsolatban a felperes azt is előadta, hogy az együttélés idején hajókormányos, majd földmíves, fuvaros és állattenyésztőként annyit keresett, hogy az alperes a felesleget félrerakva, ekként a kereseti ingatlanokat az 1918. évben a közösen megtakarított pénzből vásárolták és a megtakarított további 5000 pengő is ebből származott. A kir. Kúria kiemeli, hogy a peresfelek 1904—1918. évi együttélésének közelebbi részletei nincsenek kellően felderítve, azonban a felperes tényállításaiból kitetszően ő 1917/18. évig tevékenykedett mint hajókormányos és csak ezután foglalatoskodott földmíveléssel, állattartással és fuvarozással. A felperes tényállítása szerint is a peresfelek a kereseti ingatlanokat az 1918. évben szerezték meg. A fellebbezési bíróság csak a Budapest, B.-utcai házra nézve állapította meg pontosan az 1918. április hó 15-én kelt adás-vételi szerződés alapján a vétel tényét, ellenben a jelzett ház melletti belső telek vételére nézve szabatos ténymegállapítást nem eszközölt. Ez utóbbi körülmény azonban a felperes tényállítása folytán az ügy alapos elbírálását nem zavarja. A felperes ugyanis a fellebbezési bíróság ténymegállapítása szerint nem bizonyított oly tényeket, amelyekből arra lehetne