Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

52 Magánjogi Döntvénytár. üzlet folytatására szükséges építkezések engedélyezésével is az: alperesek javára megélhetésüket lehetségessé tevő állandóbb jellegű birtoklást kívánt biztosítani a saját ingatlanán. Ez okból arravaló további figyelemmel, hogy az alperesek közt a házassági viszony és együttélés jelenleg is fennáll s így a juttatás célja meg nem szűnt, a felperes alaptalanul panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogszabálysértést követett el, amidőn már pusztán azon az alapon nem kötelezte az alpereseket a perbeli belsőség birtokbaadására, hogy a felperes a perbeli belsőség kizárólagos tulajdonosa, s hogy ő az alperesek javára engedélyezett jogokat visszavonta. A leány kiházasításával kapcsolatban a fenti cél érdekében vállalt lakásátadással és birtoklás biztosításával ugyanis a felperes a belsőségekre vonatkozóan fennálló tulajdoni jogát az: alperesek javára a megállapított cél érdekében joghatályosan maga korlátozta s az ekként részéről vállalt kötelezettség, egyoldalú visszavonás útján, csupán indokolt esetben szüntethető meg a felperes részéről. Ily indokolt visszavonási okként szerepelhet az a tény,, hogy az alperesek valamelyike a felperessel szemben oly méltatlan magatartást tanúsított, amely az együttlakást és közös birtoklást az utóbbira nézve elviselhetetlenné tette. E részben irányadó tényállás, hogy felperes a jelzett alkalommal borosan jött haza, feleségével és leányával, a másodrendű alperessel szemben durván viselkedett s mikor e miatt az elsőrendű alperes a felperesre rászólt, felperes őt minősíthetetlenül durva sértő szavakkal illette s kezét a leányára is felemelte, mire elsőrendű alperes őt fejbeütötte s az ezután bekövetkezett összekapaszkodás rendén, mikor a felperes az elsőrendű alperes arcát összekarmolta, utóbbi a felperest megrúgdalta. E tényállásból azonban nyilvánvaló, hogy az elsőrendű alperes részéről elkövetett tetlegességnek a felperes volt az oka, a veszekedésnek ő volt a kezdeményezője. Ez okból, különös figyelemmel arra is, hogy a felperes durva magatartása nyilván alkalmas volt arra, hogy az elsőrendű alperest oly feldúlt lelkiállapotba hozza, amelyben a felesége elleni támadás közvetlenségét is tekintve abban a feltevésben lehetett, hogy a támadás elől nem térhet ki, nem sért anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése sem,, amellyel a felperest az elsőrendű alperessel szemben megállapított fenti tények ellenére is elutasította keresetével. Ily körülmények közt ugyanis a békés közös birtoklás megbontójául a felperes tekintendő, minélfogva, bár a büntetőbíróság az esetből kifolyóan úgy a felperest, mint az elsőrendű;