Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

1. Ha az apa olymódon szerez ingatlant, hogy azt közvetlenül a gyermeke nevére iratja, akkor a gyermek hagyatékában ági vagyon a befektetett vételár, míg az ingatlan a gyermek szerzeményi vagyona. (Kúria 1930. okt. 29. P. I. 752/1929. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság a bizonyítékoknak kellően indokolt mérlegelésével állapította meg, hogy a peres ingatlanok megvételekor folytatott alkudozásoknál az örökhagyó apja is jelen volt, hogy az adás-vételi szerzó'dést, amelyben javára életfogytigtartó haszonélvezeti jog biztosíttatott, ó' is aláírta s kijelentette, hogy az ingatlanokat gyermekeire iratja, továbbá, hogy a vétel idején az örökhagyó az atyja háztartásában élt s hogy az örökhagyó bérelt földjének jövedelmét is átadta az apjának, akinek az örökhagyó s neje 1 hold 1432 négyszögölnyi szántójával szemben háza, beltelke, 18,178 négyszögöl külbirtoka és 1364 négyszögöl szőlője volt. Ezekből s abból, hogy a kérdéses ingatlanokat a vételkor ligy az örökhagyó, mint annak az apja, előbb a felpereseknek ajánlották fel nagyapjuk után várható örökségük kielégítésére, s tekintettel arra, hogy az örökhagyó vagyoni viszonyaihoz mérten a vételár igen jelentős (az örökhagyóra eső rész 4200 korona) volt, a fellebbezési bíróság okszerű következtetéssel állapította meg, hogy a kérdéses ingatlant az apa vette a fiai részére. E mellett a tényállás mellett helyesen döntött a fellebbezési bíróság, mert a Kúria állandó gyakorlata szerint (. . . Mint a fejben . . .). Ehhez képest ebben a szerzeményi vagj^onban a túlélő házastárs örökösödik a törvényes öröklés szabályai szerint, de a befektetett ági érték megtérítési kötelezettségével. = Állandó gyakorlat : PHT. 227. sz. E. H. (Mjogi Dtár V. 19.); Mjogi Dtár IX. 30., XVIII. 18. 2. Az a végrendeleti feltétel, hogy a részeltetett férjéhez vissza ne térjen és újból férjhez ne menjen, nem erkölcstelen. Magánjogi Döntvénytár. XXIV. 1