Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

XXVI Tartalommutató. Végintézkedésen alapuló öröklés. írásbeli végrendelet tétele. Lap 21. I. A téves keltezés a végrendelet érvényességét nem érinti. — II. Ha az 1874 : XXXV. tc. 80. §-ának megfelelően a végrendeleten meg van jelölve az ok, amely miatt a végrendelkező az okiratot nem írta alá, hanem kézjegyet tett rá — nem teszi érvénytelenné a végrendeletet az a körülmény, hogy a felhozott ok nem felelt meg a valóságnak. (Kúria P. I. 4963/1923.) 22 57. Az 1876 : XVI. tc. 5. §-a nem kívánja annak a végrendeleten való igazolását, hogy az örökhagyó mily nyelven végrendelkezett, valamint annak a feltüntetését sem, hogy a végrendeleti tanuk az örökhagyó által használt nyelvet értik. (Kúria P. I. 2872/1930.) 48 80. I. Az 1874 : XXXV. tcikk 70. §-ában foglalt rendelkezés megtartása nem érvényességi, hanem csak óvatossági kellék. — II. Ennélfogva ha a közjegyző a végrendelkezőt nem ismeri s ennek dacára az okiratban személyesen ismertnek tünteti fel, ez a végrendeletet érvénytelenné nem teszi. (Kúria P. I. 7252/1930.) 60 96. I. A végrendeletnek a végrendelkező részéről történt tollbamondás a tanuk egyike által való felolvasással nem azonos jelentőségű, a tollbamondás megtörténtének igazolásával tehát a felolvasás megtörténtét nem lehet igazoltnak tekinteni. — II. Annak, hogy a végrendelet felolvasása valóban megtörtént, magábanvéve nincs jelentősége, mert a felolvasásnak magából a végrendeletből kell kitűnnie, s ha ez onnan nem tűnik ki, más módon nem bizonyítható. (Kúria P. I. 7443/1929.) 76 40. A végrendeleti intézkedést téves feltevés alapján csak annyiban lehet megtámadni, amennyiben fel kell tenni, hogy az örökhagyó az intézkedést különben nem tette volna meg. (Kúria P. I. 4528/1930.) > 35 42. Ha a végrendelet szerint az örökhagyó gyermekét a vagyon állaga, feleségét pedig a vagyon felének haszonélvezete illeti, és e felerész elidegenítési tilalommal van terhelve — e rendelkezések összefüggése folytán a gyermeknek az örökhagyó előtt történt halála az egész végrendelet hatálytalanságát idézi elő. (Kúria P- I. 6151/1928.) 35 47. A végrendelkező csak magának a végrendeletben részesítettnek a végrendeletet megtámadó cselekményét teheti a részesítés bontó feltételévé, ellenben a végrendeletnek az a rendelkezése, amely a részesítettől különböző személy támadó cselekményét ruházta fel jogfosztó hatállyal, érvénytelen. (Kúria P. I. 3636/1928.) . . 39 74. Az a körülmény, hogy a végrendelkező a végrendeletben részeltetett személlyel ágyasságban élt, egymagában nem teszi érvénytelenné a végrendeleti juttatást. (Kúria P. I. 7917/1928.) 57 115. Az örökhagyó vagyonában a végrendelkezés után bekövetkezett változások esetén is a lehetőséghez képest az örökhagyó intencióinak megfelelően érvényt kell szereznie a végrendeletnek. (Kúria P. I. 1148/1929.) 90