Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

Magánjogi Döntvénytár. 143 ködése nélkül létesített egyesség megkötésénél figyelembe venni tartozott volna, s amennyiben ezt elmulasztotta — azért felelősséggel tartozik. Ámde az elsőrendű alperest — mint közvetlen megbízót — már jogerősen marasztalták is abban a költségben, amelyet vele szemben a per bírósága megállapított. Nem marasztalható azonban az említett alapon a megbízó fél ellenfele, a másodrendű alperes is a felperes díjaiban, mert ő, mint harmadik személy, a felperes és az elsőrendű alperes között létesült, vele nem közölt megállapodásra figyelemmel nem lehetett még akkor sem, ha az a vele egyességre lépő ellenfelére — az elsőrendű alperesre — a felperessel szemben egyébként kötelező volt ; olyan tények pedig nincsenek megállapítva, amelyekből következnék, hogy a felperes és az elsőrendű alperes között a felperes ügyvédi költsége tekintetében létrejött megállapodásról a perenkívüli egyesség megkötésekor a másodrendű alperesnek tudomása volt, és hogy ő az elsőrendű alperessel az egyességkötéskor összejátszott a végből, hogy a felperes költségkövetelésétől elüttessék. Egyébként pedig nem tartozott a másodrendű alperesre, hogy a felperesnek a kérdéses perben felmerült ügyvédi költsége megtérül-e ; abból folyóan tehát, hogy a kötött egyességben a felperes díjairól a felek nem intézkedtek, a másodrendű alperes személyesen felelősséggel annál kevésbbé tartozik, mert kétséges az is, hogy egyességre lép-e az elsőrendű alperessel abban az esetben, ha ez tőle ügyvédi költséget is követel. = Közvetlen következménye annak az újabb juclikatúrában különösen hangsúlyozott tételnek, hogy a perköltségkövetelés az ügyfélé és nem az ügyvédé. 177. /. Általában alaptalan gazdagodást a bírói gyakorlat csak közvetlen jelek között és csak a kettőjük közti jogviszony alapulvétele mellett ismer. — II. Közvetlen visszatérítési kötelezettség csak azt terheli, aki a gazdagodást a gazdagodótól ingyenesen szerezte meg. (Kúria 1931. szept. 15. P. VI. 8241/1929. sz.) Indokok : Gazdagodást a bírói gyakorlat csak közvetlen felek között és csak a kettőjük közti jogviszony alapulvétele mellett ismer. A felperes azonban a megállapított tényállás szerint az alperesekkel közvetlenül jogviszonyba nem jutott, sőt fellebbezésében maga a felperes is azt vitatja, hogy az alperesnek jogalapélküli gazdagodása a Strandfürdő r.-t.-gal szem-