Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)

126 Magánjogi Döntvénytár. dése alapján a bitorlás vétsége címén kártérítésben marasztalni nem lehet. = A felelős szerkesztő vétlen felelősségének határozott kizárása az általános magánjogi vétkességi elv következménye, amely a szerzői jogi deliktumok részeseire kifejezett törvényszabály folytán (Szjt. 19. § 3. bék.) alkalmazandó. 151. /. Az ellenérték csekély volta tévedés, meg­tévesztés vagy kizsákmányolás megállapítására egymagá­ban nem alkalmas. — II. A kielégítés ellenében történt lemondás akkor is kihat a lemondó leszármazóira, ha a kielégítés fejében kapott érték a törvényes osztályrésznél kevesebbet tenne ki. (Kúria 1931 máj> lg p j 2124/1929. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság megállapította, hogy a kiskorú felperes anyja az 1921. évi április 6-án kelt nyilatkozatot állította ki, amelyben kijelentette, hogy testvéreitől, az alpere­sektől egy szoba bútort és konyhaberendezést kapott, amelyek értéke megközelíti azon ingatlanok értékét, amelyek az apjától reá szállanának, miért is magát várható örökségére kielégített­nek tekinti. Ebből a nyilatkozatból megállapítható, hogy az örökös­társak között a várható örökségre nézve egyesség jött létre, amelynek értelmében a felperes jogelőde az apai örökségére nézve magát kielégítettnek jelentette ki, ami külön kifejezés nélkül is a lemondással egyértelmű. Ez a lemondás nem egy­oldalú, mert bár a nyilatkozatot az alperesek nem írták alá, az elfogadás azonban megállapítható abból, hogy a nyilatkozat az ő birtokukban van és annak alapján jogokat érvényesítenek. A fellebbezési bíróság a lemondás érvénytelenségét álla­pította meg, mert a felperes jogelőde azt tapasztalatlanságból és könnyelműségből fogadta el és így az ügyletet kizsákmányolás­nak tekintette. Ezt legfőképpen abból következtette, hogy a fel­peres anyja által kapott ellenérték az apai vagyon értékéhez képest aránytalanul csekély volt. Az ellenérték csekély volta azonban a kizsákmányolás meg­állapítására egymagában nem alkalmas, mert lemondani ingye­nesen is lehet. A tapasztalatlanság és könnyelműség megállapí­tásának sincs alapja, mert a felperes anyja a lemondás idején 22 éves férjes nő volt, aki mint leszármazó a szülői vagyon nagy­ságával és értékével nyilván tisztában volt. A tanuk vallomása is megcáfolja a felperesi jogelőd tapasztalatlanságát; vallomá­suk szerint ugyanis az egyességet azért fogadta el, mert városba

Next

/
Thumbnails
Contents