Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIV. kötet (Budapest, 1932)
62 Magánjogi Döntvénytár. esküvő után, habár a házassági kiadások fedezésének megkönnyítése céljából kilátásba helyezett juttatással a felperest, avagy ennek nejét meg akarta ajándékozni. Megerősíti ezt a következtetést A. Sándornénak az a vallomása, amely szerint az alperestől havonként bizonytalan, nem állandó összegeket kaptak, keresetét a felperes is havi 900 pengő járadék iránt indította, eskü alatti vallomásában havi 500 pengő járadék iránt kötött megállapítást vitat, 5. sorszámú előkészítő iratában viszont csak 200 pengőre teszi azt az összeget, amelynek fizetésére az alperes állítólag ígéretet tett. Már pedig (. . . Mint a fejben IV. alatt . . .) világosan kizárja •azonban a járadékhozomány szolgáltatására vállalt kötelezettség valóságát a felperesnek 1928. évi november hó 10-én, tehát néhány hónappal az esküvő után az alpereshez intézett levelének az a kijelentése is : ((tekintettel arra, hogy úgy házasságom előtt, valamint a legutóbbi napokban is papa által tett azon jóakaratú ígéretek, amelyeknek értelmében a mi megélhetésünket szűkös viszonyainkra való tekintetből mint jó apa tehetsége szerint támogatni fogja, a mi házaséletünk anyagi biztonságát is megadják, részünkről semminemű követelést papával szemben nem támasztunk)). A levélnek ezzel a tartalmával áll teljes összhangzásban az alperesnek a keresetlevél szerint a felperes felszólítására adott az a válasza is, hogy írást neki az ígéretről nem ad, mert az tőle csak ajándék, de nem jogi lekötelezés és azt akkor vonja vissza, amikor akarja. A felperesnek a per egyéb adataival is támogatott saját kereseti állítása szerint ilyen jogi lekötelezés nélkül csak jóakaratból és szülői szeretetből eddig nyújtott juttatást azonban bírói úton kikényszeríteni nem lehet. = Ad I. : Ingyenes ügyletnél valóban megfelel az élet felfogásának (MTK. jav. 956. § 1. bek.), hogy a részeltetett elfogadó nyilatkozatára nincsen szükség, hanem az elfogadási határidő elteltével az elfogadási szándék a címzett hallgatásával is megfelelő módon nyilvánítva van. — Ad III. : Lényegileg így : Mjogi Dtár XV. 91. 82. I. A tékozlás megállapítandó, ha a gondnokság alá helyezendő személynek a vagyoni rendelkezései oly természetűek, hogy bennök az oktalan és haszontalan költekezésre való hajlama jut kifejezésre, amely alapos aggodalmat kelthet abban az irányban, hogy magatartásával önmagát vagy családját az elszegényedés veszélyének teszi ki. — II. Ilyen, a vagyoni romlással fenyegető maga-