Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 69 (Kúria 1930. márc. 5. P. V. 1393/1930. sz.) Indokok : (. . . Mint a fejben . . .) Anyagi jogszabály ugyanis, hogy a szerződő felek közti jogviszony s az abból folyó jogok és kötelezettségek elbírálásánál a szerződő felek valódi akarata az irányadó. Nem sértett ennélfogva jogszabályt a fellebbezési bíróság, amidőn az alperesek által felajánlott bizonyítással kapcsolatban kutatta azt, hogy az adás-vevési szerződés 3. pontja, mely szerint az eladó alperesek az eladott ingatlanokon levő lakóházak felerészének a használatát a vevő felperesek részére azonnal átadni tartoznak, a szerződő felek valódi akaratát fedi-e s ha nem, úgy a birtoklást illetően fenn kívánták-e tartani az alkudozások folyamán létesült szóbeli megállapodást. E kérdésben a fellebbezési bíróság — részben az elsőbíróság indokolásának elfogadásával — a per összes adatainak tüzetes s a Pp. 270. §-ának megfelelő méltatásával állapította meg a tényállást. így abban a kérdésben, hogy az adás-vevési szerződés 3. pontja fedi-e a felek valódi szerződéses akaratát, magáévá tette az elsőbíróság által az adásvevési szerződést kiállító B. Jenő községi jegyzőnek a tanúvallomására alapított ténymegállapítást. E tanúvallomás szerint a szerződés megírása alkalmával nem volt a felek közt szó arról, hogy a vevők mit vesznek birtokba és hova költöznek be. Nem alapszik ennélfogva helytelen következtetésen az a megállapítás, hogy a szerződés 3. pontja a feleknek valóságos szerződéses akaratnyilvánítását nem fedi. Ezenfelül a fellebbezési bíróság indokolása alapján elfogadta az elsőbíróságnak S. György tanúvallomására alapított azt a ténymegállapítását, hogy az adás-vevési szerződés kiállításakor a birtoklás kérdéséről azért nem volt szó, mert annak részleteit a felek egymás közt már előzetesen megbeszélték s így annak írásbafoglalását szükségesnek nem tartották. Az ezek szerint a felperesek részéről sikertelenül támadott, a felülvizsgálati eljárásban tehát irányadó fenti ténymegállapításokra, úgy a felhívott anyagi jogszabályra figyelemmel helyesen járt el a fellebbezési bíróság, amidőn ítéleti döntését nem az adás-vevési szerződésnek a felek akaratát nem fedő 3. pontjára, hanem arra a megállapodásra alapította, amelyet a felek a szóbeli alku folyamán létesítettek s amelyet az írásbeli szerződés kiállításakor is fenn kívántak tartani. E megállapodást illetően a fellebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint peresfelek az adás-vételi szerződés alapjául szolgáló szóbeli alkudozások rendén, a felperesekkel közölt arra a tényre való figyelemmel, hogy a nagy házban levő lakásra özv. Sz. Pálnénak életfogytiglani haszonélvezeti joga van, akként állapodtak meg, hogy a vevőként szereplő felperesek a per tárgyát tevő ingatlannak csak az elsőbíróság ítéletében megjelölt részeit vehetik birtokba. Ez irányadó tényállás kizárja annak megállapítását, hogy felperesek az adás-vevési szerződést az alperesek részéről megtévesztve és tévedésben tartva kötötték meg, annak folytán, hogy velők az alperesek nem közölték, hogy az adás-vétel tárgyát tevő ingatlanok egy részére özv. St. Pálnét életfogytiglani haszonélvezeti jog illeti meg. = Formakellékhez nem kötött ügyletnél írás és szó, mint a nyilatkozat formái, egyenlő értékűek. Ha ellentmondóak : a nyilatkozat határozatlan s