Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 51 hétnek. —IV. Az ily megtérítési jogról való lemondásra nem lehet következtetni magában véve abból, hogy a szülök igényüket több éven át nem érvényesítették. (Kúria 1929. nov. 27. P. III. 1793/1929. sz.) Indokok : (. . . Mint a fejben I—III. alatt . . .) Annak az eldöntése végett, hogy ezeket a szabályokat ebben a perben mennyiben lehet alkalmazni, lényeges a tényállásnak megállapítása abban az irányban, hogy mennyiben felel meg a valóságnak az alperesnek az az állítása, hogy a felperes az általa nyújtott tartás megtérítésére irányuló jogáról lemondott. Eme lemondásra nem lehet ugyan következtetni magából abból a körülményből, hogy a felperes az igényét több éven keresztül nem érvényesítette és hogy az alperest nem értesítette arról, hogy a feleségét eltartja. Ámde a lemondás tekintetében az alperes más tényállításokat is tett, aminek valódiságára a fellebbezési bíróság nem állapított meg tényállást és nem terjeszkedett ki arra, hogy ezekró'l az állított tényekből más tényekkel kapcsolatban lehet-e a lemondásra következtetni vagy sem. Amennyiben pedig a lemondás megtörténtét nem lehet megállapítani, lényeges a tényállásnak a megalkotása abban az irányban is, hogy a felperesnek a leánya önhibáján kívül távozott-e el 1919. június havában a férjétől á felpereshez és önhibáján kívül élt-e az alperestől külön. Ezt a kérdést nem dönti el a budapesti kir. ítélőtáblának az alperes által a neje ellen indított bontóperben 1926. é\ i május hó 16-án 10. P. 4086/11— 1925. szám alatt meghozott ítélete. Ezt az ítéletet ugyanis a budapesti kir. ítélőtábla az alperes nejének 1925. április 22-én bekövetkezett halála után hozta, amely elhalálozás következtében ítéletében a Pp. 676. § értelmében kimondotta, hogy a pert érdemben folytatni nem lehet és az elsőbíróságnak az ügy érdemében hozott ítéletét hatályon kívül helyezte. Magával az üggyel a budapesti kir. ítélőtábla a törvénynek felhívott szakasza értelmében csak annyiban foglalkozhatott, hogy a per körülményeihez képest a perköltség viselésének kérdése tárgyában határozhasson. A bontóperben ezért nincs eldöntve, hogy az alperes felesége jogosan vagy jogtalanul távozott-e az alperestől és hogy az alperestől való távolléte jogos-e vagy sem. Ezekből következően az alperes felesége távozásának és távollétének joeros vagy jogosulatlan voltát mind a két peresfél vita tárgyává teheti, amint hogy ezt az alperes vita tárgyává tette és erre nézve bizonyítást is ajánlott fel. Módjában áll a felperesnek ugyanezt megtenni és a bíróságnak kötelessége a fejajánlott bizonyításnak netán szükséges felvétele után, a bontóperben nyújtott bizonyítékok felhasználásával is, azokat a tényeket megállapítani, amelyekből távozás és távollétei jogosságára vagy jogosulatlanságára következtetést lehet levonni. Amennviben oly tények nyernek megállapítást, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az alperes feleségének a távozása és távolléte jogos és a nyújtott tartás megtérítéséhez való jogát a felperes nem veszítette el, a per elbírálására nézve lényeges azoknak a tényeknek a megállapítása is, hogy az. 4*