Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

38 Magánjogi Döntvénytár. dék, hanem az örökhagyó akaratától eltérő szabályozása esetén is az örökhagyó végakaratán alapuló vagyonrészesítés, vagyis hagyomány, amelyet annak elfogadása után az örökösök egyoldalúan vagyoni romlásuk címén sem vonhatnak vissza. ^ 4 p j 382i/i929. sz.) Indokok: A keresethez C) alatt csatolt osztályegyesség és a D) alatt csatolt pótegyesség szerint H. Zsigmond örökhagyó örökösei: özv. H. Jánosné sz. H. Julianna, H. Sándor és H. Zsófia az örökhagyónak megírt, de szabályszerűen alá nem írt végakararát tiszteletben kívánták tartani, mintha törvényszerű végrendelet volna és miután az örökhagyó a felperest és férjét, H. Gyulát, minden esetben részesíteni akarta vagyonából, a törvényes örökösök eleinte a m.-i 4290. számú telekjegyzőkönyvben foglalt 19/b hrszámú ingatlant szánták H. Zsófia eltartásával terhelten a felperesnek és férjének, majd pedig az E) alatt csatolt nyilatkozatok szerint abban egyeztek meg velük, hogy a felperes 5000 K-t kap hagyomány címén a hagyatékából. A felperes követelése H. Zsófia halálától számított egy év alatt volt kifizetendő' és a H. Zsófiának osztályrészül jutott, a m.-i 4290. számú telekjegyzó'könyvben foglalt 19/a/l. helyrajzi számú ingatlanra jelzálogjogilag biztosíttatott. Az F) alatt csatolt szerzó'dés szerint H. Zsófia utóbb ezt az ingatlant az alperesnek adta át annak ellenszolgáltatásaként, hogy az alperes H. Zsigmond végakaratának megfelelően gondját viseli és ügyeit intézi. H. Zsigmond törvényes örökösei az örökhagyónak nem törvényszerű alakban kinyilvánított végakaratát végrendeleteként elfogadni nem tartoztak, amennyiben azonban azt tiszteletben kívánták tartani és törvényszerű végrendeletként elfogadták, ez az elfogadás alapján reájuk kötelezővé is vált és ennek folytán a felperesnek a hagyatékból való részesítése többé nem az örökösök által önkéntes elhatározásukból nvujtott ajándék, hanem az örökhagyó akaratától eltérő szabályozása esetén is az örökhagyó végakaratán alapuló vagyonrészesítés, vagyis hagyomány, amelyet annak elfogadása után az örökösök egyoldalúan vagyoni romlásuk címén sem vonhattak vissza, mert ily jogfenntartással a felperessel szemben nem éltek. A H. Zsófia és az alperes között létrejött F) alatti szerződés tartalma alapján helyesen következtetett a fellebbezési bíróság arra, hogy az alperes ezzel a szerződéssel nem kötelezte magát H. Zsófia eltartására, mert a szerződés 3. pontja, de a pótegyesség 4. és 5. pontja szerint is az eltartásra más vagyon és jövedelem