Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

26 Mayánjogi Döntvénytár. Az irányadó tényállás szerint a felperesek nem bizonyították, hogy az elsőrendű alperes jogos indok nélkül hagyta el a férjét és hogy a különélés alatt az elsőrendű alperes erkölcstelen életmódot folytatott, ennélfogva a fellebbezési bíróság az anyagi jognak megfelelően utasította el a felpereseket az elsőrendű alperes özvegyi jogának megszüntetése iránti keresetével. Alaptalan a felpereseknek az alperesi viszont keresetre vonatkozó panasza is. Ugyanis az özvegjd jog megszorításáig az önhibáján kívül különváltan élő feleséget is megilleti özvegysége idejére a férje halálától az özvegyi jog, tehát az a jog is, hogy az örökhagyó házában lakjék. Ennek a jogszabálynak és a hagyatéki vagyon értékének íigyelembevételével tehát a fellebbezési bíróság az özvegyi jog évenkénti értékét megfelelően állapította meg 88 pengő 36 fillérben (1.104,500 koronában) és az anyagi jognak megfelel a fellebbezési bíróságnak az a döntése is, amellyel az elsőrendű alperes viszontkereseti folytán a felpereseket már az örökhagyó halálától kezdődőleg kötelezte a megállapított évi haszon fizetésére. Mindezekhez képest a kir. Kúria a felpereseket alaptalan felülvizsgálati kérelmükkel elutasította. = Lényegileg így: Mjogi Dtár VI. 4. (PHT. 242.), VII. 173., XVII. 1. Ha az életközösséget a feleség szakította meg, neki kell bizonyítania a férj hibáját, Mjogi Dtár VIII. 170. — V. ö. MTK. jav. 1817. és 1832. §§. 19. Ha az ingatlan eladója a vevő elállásáról értesülve az ingatlant harmadik személynek eladta, a nélkül, hogy erről kártérítési jogának fenntartása mellett a vevőt értesítette volna, az elálláshoz hozzá j ár ultnak tekintendő. (Kúria 1929. okt, 25. P. V. 7595/1928. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság által 1928. évi október hó 4-én felvett tárgyalási jegyzőkönyv tartalma szerint elsőrendű felperes eskü alatt azt vallotta, «hogy fia (másodrendű felperes) neki azt elmondotta, hogy az alperes Cs-n a vendéglőben elcibálta a szerződést)), nem iratellenes tehát a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy elsőrendű felperes a fiától, másodrendű felperestől tudomást szerzett arról, hogy fia és elsőrendű alperes az A) alatt csatolt okiratba foglaltjogügylettől elállott. Abból pedig, hogy elsőrendű felperes ez elállásról való tudomásszerzése után a fellebbezési bíróság által megállapított, e helyütt is irányadó tényállás szerint, alperesek ellen