Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

2 M agá njogi Dön tvénytá r. Már pedig a fellebbezési bíróság az A) alatti szerződés imént kiemelt tartalmának helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek az alperes 11 évi munkásságának díjazására támasztott igényét kifejezetten elismerték, annak ellenértékét a szerződésben körülírt és a végzett munka értékével egyébként is mérsékelt arányban álló juttatásban megállapították, az alperes pedig ezt a juttatást a felperesekkel támasztott igényének teljes kielégítéséül elfogadta. Ezek szerint a feleknek az A) alatti szerződésben kifejezésre jutott egyező akaratnyilvánítása nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a felperesek az alperest nem ingyenesen, hanem az éveken keresztül nekik nyújtott viszontszolgáltatás fejében részesítették a szerződésben meghatározott vagyoni előnyben, helyes ennélfogva a fellebbezési bíróságnak az a jogi döntése, hogy az A) alatti ügyletre az okirat szóhasználata ellenére a visszterhes ügyletekre és nem az ajándékozásra nézve fennálló szabályok nyernek alkalmazást, ebből pedig önként következik, hogy a felperesek az A) alatti szerződést az alperes érdemetlenségének okából visszavonni jogosítva nincsenek. A fellebbezési bíróság ítéletének az a jogi döntése azonban, amellyel a felek között 1924. évi május hó 29-én kelt B) alatt csatolt okiratba foglalt adás-vételi szerződésnek nevezett jogügyletet ajándékozási szerződésnek minősítette és az alperes durva hálátlanságának okából felbontotta, megtámadva nincs, ennek a felbontásnak okszerű folyománya pedig az, hogy az alperes, amennyiben az ingatlanra időközben bekebelezett terheket az ennek céljából meghatározott határidő alatt nem törölteti, az ajándékozók vagyonjogi érdekének biztosításául a zálogjogilag bekebelezett követelések összegét a jelzálogos hitelezők javára bírói letétbe helyezni köteles. A szerződés hatálytalanságánál fogva az előbbi állapotba való visszahelyezés következményeként jelentkező ezt a rendelkezést az alperes által állított annak a ténynek a valósága sem befolyásolná, amely szerint a B) alatti szerződéssel átruházott ingatlanok után az illetéket és az adókat a felperesek helyett ezekre az ingatlanokra felvett kölcsönből ő egyenlítette ki, mert ez a tény az alperest csak arra jogosítaná fel, hogy a felperesek helyett teljesített eme kiadásoknak a felperesekkel szemben való megtérítését követelhesse, a megtérítés jogalapjául azonban a B) alatti szerződés után kivetett átiratási illeték kifizetésének a ténye sikerrel fel nem hozható, mert a szerződés utóbb az alperes vétkes magaviselete miatt válván hatálytalanná, az annak megkötésével felmerült kiadásokat a felperesekre jogosan át nem háríthatja, arra pedig az alperes bizonyítékot nem ajánlott, hogy a felülvizsgálati kérelméhez csatolt adókönyvben kirótt adókat a felperesek helyett a saját vagyonából vagy jövedelméből fizette volna ki. A fellebbezési bíróság továbbá a kihallgatott tanuk vallomásának az átengedett ingatlanok átruházáskori értékének és jövedelmezőségének és a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egymással szemben állított aránytalanságának tüzetes indokolással támogatott mérlegelésével úgy találta, hogy a felperesek a 5J alatti szerződés második pontjában a vételár leolvasásának elismerését tanúsító nyilatkozatuk valótlanságára vonatkozó tényállításukat elfogadhatóan valószínűsítették, a másodrendű felperest tehát a fellebbezési