Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)
Magánjogi Döntvénytár. 147 ellenben a vételár még a megállapodás értelmében kifizetendő volt ; sem az I. alatti, sem a II. alatti ügylet érvényessége nem lett egymástól feltételezve, egyik ügyletnél sincs olyan rendelkezés, hogy az egyik sorsára a másik ügylet érvényességére vagy érvénytelenségére kihat. Az a kérdés azonban, hogy az A) alatti megállapodásban foglalt I. és II. alatti ügyletek egységesek-e, továbbá a fellebbezési bíróság végítéletében megállapított az a tényállás, — amelyet az elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelmében megtámad — hogy a II. alatti ügyletre a fizetéseket nemcsak az elsőrendű alperes, hanem másodrendű alperes is teljesítette, a jelen per elbírálása szempontjából közömbösek ; és bár a fellebbezési bíróság ezzel kapcsolatos okfejtése is téves, az elsőrendű alperesnek idevágó felülvizsgálati támadásai is sikertelenek. Az A) alatti megállapodás egységességéhez a fellebbezési bíróság által fűzött az az általános jogszabály ugyanis, amely kimondja, hogy a meghatalmazás alaki hiányát az ügyletnek a képviselt részéről bármily módon és bármily alakban nyilvánított jóváhagyása pótolja, csak az esetben alkalmazható, ha annak alkalmazhatóságát különös törvény ki nem zárja. Márpedig az ingatlanoknak visszteher melletti megszerzésére vonatkozóan a házastársak közötti meghatalmazást különös törvény, éspedig az 1886 : VII. tc. 23. §-ának b) pontja szigorú alakisághoz köti. Ezt az alakszerűséget, valamint a 4420/1918. M. E. számú rendeletben parancsolólag előírt azt az alakszerűséget, hogy az ingatlan elidegenítésére vonatkozó jogügylet okiratba foglalandó, a vételárnak utólagos részletekben való teljesítése nem pótolhatja. Téves tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a másodrendű alperesnek azon ténye folytán, hogy az A) alattiban foglalt egységes adás-vevési szerződésnek t. részében megjelölt rendelkezéseket a másodrendű alperes perfektuálta és ezzel jóváhagyta az egységes ügyletnek a nevében is történt megkötését a II. részben megjelölt rendelkezések tekintetében is, a II. részben körülírt jogügylet mindkét alperesre nézve érvényes, ez a téves jogi álláspont mindazonáltal nem szolgálhat a fellebbezési bírósági téves döntésnek az elsőrendű alperes javára leendő megváltoztatására. Annak folytán ugyanis, hogy az irányadó tényállás szerint a másodrendű alperes a szükséges közjegyzői meghatalmazást nem pótolta és az A) alattit utólag sem írta alá, a II. részben foglalt jogügylet a másodrendű alperest illetőleg az anyagi jog értelmében feltétlenül érvénytelen, minthogy a fentebb kifejtettek szerint parancsolólag előírt alakszerűséget az utólagos fizetés ténye nem pótolhatja ; és igaz ugyan, hogy a II. részben foglalt jogügylet a fellebbezési bíróság helyes okfejtése szerint egységes, ez alapon azonban az adott esetben az elsőrendű alperes ezen jogügyletnek rája vonatkozó érvénytelenségét is sikerrel vitathatja. Mert az irányadó tényállás szerint az ij alatti okirat IT. részében foglalt adás-vevési ügyletre az ügylet megkötése után részletekben összesen 10*