Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

140 Magánjogi Döntvénytár. Ezeknél fogva — habár helyes az alperesnek az az érvelése, amely szerint a H. T. 3. §-ának a kár megtérítésére vonatkozó szabályát nem lehet vele szemben alkalmazni, mert betegsége jogos okot adott neki az eljegyzéstől való visszalépésre — alaptalan az alperesnek a miatt emelt panasza, hogy a fellebbezési bíróság a kártérítés jogalapját megállapította. A fellebbezési bíróság ítéletét a felperes azért támadta meg, mert a fellebbezési bíróság nem kötelezte az alperest erkölcsi kár megtérítésére. A fellebbezési bíróság azonban meg nem támadottan nem állapított meg tényeket, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a viszonyból kifolyóan az alperes erkölcsi épségén sérelem esett. Az eljegyzésnek pusztán a felbontása pedig csak akkor ad elégtétel adására alapot, ha ezt az eset körülményei és a méltányosság indokolják. A fellebbezési bíróság a kir. Kúria megítélése szerint is okszerűen adta elő, hogy miért nincsenek oly körülmények, amelyek az erkölcsi kár megítélhetését lehetővé tennék és így a felperesnek az erkölcsi kár meg nem ítélése miatt emelt panasza alaptalan. = Ad I. és III. : Mjogi ütár III. 70., X. 48., XIII. 81., XV. 50. — Ad II. : Visszalépés betegség miatt : Mjogi Dtár XIV. 49. 103. Tékozlás megállapíthatása nélkül pusztán az a körülmény, hogy a kötelesrész iránti igény kijátszásának lehetősége fennforog — nem szolgálhat okul arra, hogy a szülő a vagyon felett való szabad rendelkezés jogában az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 4. §-a szerinti biztosítással korlátoztassék. (Kúria 1929. nov. 19. P. I. 8673/1927. sz.) Indokok : A felperesek a még életben lévő édesanyjuk vagyonából várható kötelesrészük biztosítását kérték. Az I. T. Sz. 4. §-a értelmében a szülő életében csak tékozlás esetében van helye a kötelesrész biztosításának ; a felperesek pedig nem bizonyítottak oly tényeket, amelyek alapján az alperes tékozlása megállapítható lenne. Az alperesnek az a ténye ugyanis, hogy a házát eladásra kínálta, nem minősíthető pazarlásnak, éspedig akkor sem, ha az alperesnek az is a szándéka, hogy abban az esetben, ha a vételár kamataiból nem tud megélni, magát a tőkét is felhasználja, mert a szülő a kötelesrész sérelmére való tekintet nélkül a vagyon állagát is elhasználhatja, ha az megélhetése végett szükséges. Nem alkalmas a tékozlás megállapítására az sem, hogy az