Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 123 írói készségből papírra vetett és való érzelmeivel ellentétben álló megnyilatkozásait tartalmazza, amelyekkel magát a felperessel szemben tanúsított magatartásában soha nem azonosította. Annak a vizsgálata pedig, hogy a naplóban foglalt vallomás hű és valódi kifejezője-e a naplót vezető fél gondolat- és érzésvilágának, avagy az egy ifjú házasélet megkezdésével egymásra torlódó benyomások, majd utóbb a terhességgel járó izgalmak folytán változó hatása alatt, komoly önbírálat nélkül, felületesen odavetett feljegyzésnél nem egyéb, kívül esik a bírói mérlegelés megengedett körén, a fellebbezési bíróság jogi döntése tehát már abban a kiindulási pontjában is téves, amelynél az alperesnek a naplójában foglalt és tartalmilag ellenőrizhetetlen önvallomását valónak fogadván el, felperessel szemben tanúsított és bensőséges házas együttélésben megnyilvánult magaviseletét minden elfogadható következtetési alap nélkül csak hamis illúziókeltésre alkalmas színlelésnek minősítette. A házassági jogról szóló törvénynek egyik lényeges alapelve egyébként az, hogy a bontóok megállapítása végett felhozott cselekményeknek és magaviseletnek szándékosnak és súlyosnak kell lennie. Ebből következik, hogy a nem szándékolt, habár súlyos, úgyszintén a szándékolt, de nem súlyos megsértése a házassági kötelességeknek a bontóokot nem állapítja meg. A napló vezetésének az alperessel szemben bontóokul felhozott ténye azonban szándékos és súlyos kötelességsértésnek azért nem minősülhet, mert a napló vezetésének a nő személyi önállóságából folyó joga a házasság megkötésével sem szenved csorbulást, a napló tartalma és az abban foglalt gondolat tehát a férj gyámi vagy egyéb ehhez hasonló hatalma alá nem vetett nőnek a házasság tartama alatt is kizárólagos tulajdona marad, amelynél fogva a napló tartalmáról írójának a felhatalmazása nélkül a férj sem rendelkezhetik és önhatalmúlag magát annak birtokába nem helyezheti. A nőnek ez a joga korlátozva csak annyiban van, amennyiben azt a házassági jogok és kötelességek, a házastársak társadalmi vagy más lényeges viszonyai megkövetelik, a férj tehát a család anyagi és erkölcsi javainak védelmére vonatkozó hivatásán alapuló családfői minőségénél fogva a körülmények által indokolt esetekben nejét a napló vezetésétől eltilthatja ugyan, sőt a házastársa közötti benső viszony megzavarására vezetett súlyos gyanúokok birtokában saját és a felügyelete alá tartozó család fontos érdekeinek védelmében a naplót birtokába ejtheti és tartalmát megismerni is jogosult, jogcím nélkül azonban a