Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)
Magánjogi Döntvénytár. 121 a megengedett pihentetés végső határidejét, vagyis arra az álláspontra helyezkedett, hogy (. . . Mint a fejben . . .). A kir. Kúria azért találta szükségesnek határozott és egységes időtartam (öt év) megállapítását, mert ha a jogvesztést maga után vonó időtartam esetről-esetre a színdarab jelentőségének, a szerző és a színház viszonyainak a bírói mérlegelésével határoztatnók meg, avagy utólagos teljesítési idő engedélyezésének a kötelezettségévél tétetnék határozatlanná, ez a színházi életben jogbizonytalanságot okozna, amit a kir. Kúria mindenképpen kerülni kívánt. A jelen per tárgyát tevő színműveknek a Vígszínházban történt utolsó előadása óta -— az «Ördög» című színdarabot kivéve — már a keresetindításáig is több mint öt év telt el, az «Ordög» című színdarabra nézve pedig a per folyama alatt járt le az öt esztendő. Ezekhez képest a felperes jogosan vonhatja meg a per tárgyát tevő színdarabjainak előadási jogát az alperesektől, akik közül az elsőrendű alperes önállóan, a másodrendű alperes pedig az elsőrendű alperes jogán folytat a Vígszínházban színházi üzemet, s így helyesen mondotta ki a fellebbezési bíróság az együttesen védekező alperesekkel szemben azt, hogy a felperes a szóbanlévő színdarabokkal az alperesekre való tekintet nélkül ezentúl szabadon rendelkezhetik s azokat az alpereseknek a felperes külön beleegyezése nélkül előadniok nem szabad. E döntés mellett tárgytalanná vált az a kérdés, hogy az alperesek joghatályosan szerezték-e meg a színdarabok színelőadásának a jogát F. Gábortól. = Aggályos a K rínának tételes jogszabályt pótló időtartam-meghatározása, különösen a törvényben szabályozott szerzői jog területén. Az elérni kívánt célt : a jogbizonytalanság kikerülését a bíróság egyöntetű gyakorlat követésével a jogalkalmazás területén belül is megvalósíthatja. — De lege ferenda az előadásszüneteltetési jog korlátozása a szóbanforgó érdekviszonynak megfelelő gondolat ; az ötévi határidő azonban átlagos időtartamnak túlhosszú ; a külföldi törvényhozások nagy része rövidebb időtartamot állapít meg. 90. A férj felesége naplójának közlésre nem szánt rejtett gondolataira és írójuk érzésvilágának titkolni kívánt vágyaira bontóokot nem alapíthat. (Kúria 1930. ápr. 2. P. III. 7689/1929. sz.) Indokok : A felperes beismerte, hogy 1927. évi október hó 5-én az alperesnek az íróasztal fiókjában hagyott és állítólag egy könyv keresése közben kezei közé került naplójába bepillantott, egyes részeit átolvasta, amelyek gyanúját keltették fel, de
