Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 119 felől a szerző és másfelől a színház érdekeinek méltányos figyelembevételével döntötte el. Tekintetbe vette idevonatkozóan, hogy a színháztól nem lehet megkövetelni, hogy azt a színdarabot, amelynek újdonságként való sorozatos előadásával a közönség érdeklődését korábban már kimerítette, újból előadja akkor, amikor a felújítástól gazdasági, társadalmi vagy művészi okokból sikert nem vár. S rendszerint nem is állapítható meg előzetesen kellő bizonyossággal, hogy a darab felújítása az illető színházban megfelelő sikerrel fog-e járni. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége és a Magyar Színpadi Szerzők Egyesülete által a magyar színdarabokra nézve újabban elfogadott s a perben 14. sorszám alatt csatolt egységes szerződés szövege szerint most már nálunk is olyan gyakorlat fejlődött ki a színházi életben, amelynél fogva a színház a .kizárólagos előadás jogának megszerzése mellett is elveszti azt a jogát, ha a színdarabot bizonyos időn át elő nem adja. S ha az ily értelmű jogszokás hatályát nem is lehet a jelen per tárgyát tevő és a szóbanlévő jogszokás keletkezését megelőző időben kötött szerződésekre ezek kiegészítéseként kiterjeszteni, mindazonáltal a kir. Kúria a felvetett kérdés eldöntésével ezt a gyakorlatot — mint a jogfejlődés új irányát — mérlegelése körébe vonta. A kir. Kúria tehát a peres szerződésekben megnyilvánuló ügyleti akarat tekintetbevételével, a szerződésekkel átruházott előadási jog különleges természetének vizsgálatával s az egymással szembenálló érdekek gondos mérlegelésével jutott arra az eredményre, hogy a színház elveszti az előadás jogát s a szerző azzal szabadon rendelkezhetik, ha a színház a színdarabot hosszabb időn át elő nem adja. Vagyis ilyen esetben a színház nemcsak a kizárólagos előadás jogát, hanem egyáltalában az előadás jogát veszti el s a szerző nemcsak arra nyer jogot, hogy a színdarabot más színházban előadathassa, hanem arra is, hogy a színháztól az előadási jogot megvonhassa. Ennek az állásfoglalásnak — a már kifejtetteken felül — az az alapja, hogy a színdarabra általában életkérdés, hogy csak egy színházban adassék elő, mert ha az egyszerre két helyen kerül színre, a közönség megoszlása miatt rendszerint egyik színház sem számíthat megfelelő sikerre, ami a szerző érdekének is ellenére van. A kir. Kúria ahhoz, hogy a szerző a darab előadásának jogát hosszabb szüneteltetés okából megvonhassa, nem tartja szükségesnek azt, hogy a szerző a színháznak a darab felújítására