Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 117 89. Ha a színház, illetve a színházi üzemet folytató vállalat, amely a szerzőtől a színdarab előadási jogát megszerezte, a darabot annak utolsó előadásától számított öt éven át szünetelteti — akkor tőle a szerző az előadás jogát megvonhatja. (Kúria 1930 n p L 2483/1930. sz.) Indokok : A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint a felperes az 1902—1910. években kötött szerződésekkel «A doktor úr», «Józsi», «Az ördög», a «Vacsora», a «Liliom», «A testőr» és a «Farsang» című színműveit «eladta» a Vígszínháznak a színművek előadásai után fizetendő százalékos jogdíj fejében akként, hogy ezeket a színdarabokat Budapest területén a Vígszínház kivételével senki, soha, sehol és semmiféle célra sem egészben, sem egyes részeiben elő nem adhatja. E szerint a felperes és a Vígszínház között jogilag oly értelmű szerződések jöttek létre, amelyeknél fogva a felperes említett színművei kizárólagos színielőadásának jogát Budapest területére a Vígszínházra ruházta át az előadások után járó százalékos jogdíjak (tantiéme) fejében. A szerződéseket F. Gábor kifejezetten mint a Vígszínház igazgatója (bérlőigazgatója), illetve a Vígszínház igazgatósága képviseletében írta alá. Az említett szerződések megkötésével tehát a szóbanlévő színdarabok kizárólagos előadásának jogát eredetileg F. Gábor szerezte meg annálfogva, mert ő folytatott a Vígszínházban színházi üzemet, s amikor később F. Gábornak vállalkozása a Vígszínházban megszűnt s ugyanott B. B., illetve az elsőrendű alperes folytatott színházi üzemet, 1926. szeptember hó 1-től kezdődőleg pedig a színházi üzemet az elsőrendű alperestől a másodrendű alperes vette bérbe, aki ehhez képest a színházban a színházi üzemet az elsőrendű alperes jogán gyakorolja. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint F. Gábor a színdarabok előadásának jogát B. B.-ra, illetve az elsőrendű alperesre ruházta át akkor, amikor az utóbbiak tőle a színházi üzem folytatását átvették. Az elől említett szerződésekben nincsen rendelkezés arra vonatkozóan, hogy ha a színház a színdarabok előadását hoszszabb időn át szünetelteti, visszanyeri-e a szerző az azok előadására vonatkozó szabad rendelkezési jogát. E tekintetben — ellentétben több külföldi törvénnyel — a magyar Szjt. sem foglal magában oly értelmű rendelkezést, amelynél fogva a szerző a színháztól az előadás jogát külön ki-