Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

106 Magánjogi Döntvénytár. még nem teszi az ügyletet a többletérték erejéig ingyenessé. Lehet (és feltűnő értékkülönbség esetén valószínű is), hogy a visszterhesség formájában megjelenő ügylet ingyenes juttatást leplez, de ekkor a bíróságnak a színlelést meg kell állapítania (mint az a gyámhatósági jóváhagyás tényével szemben, pl. Mjogi Dtár II. 137. esetében történt). — A Kúria kétségtelenül egyszerűbb és hatályosabb oltalmat nyújt a kiskorúnak, midőn pusztán a visszteher «nem megfelelő)) volta alapján már érvénytelennek tekinti az ügyletet; de ezzel túlmegy a törvény célján. A gyámi törvény 113. §-ának utolsó bekezdése nem a törvényes képviselőnek (gyámhatóságilag is ellenőrzött) rossz spekulációja, hanem csupán a (jogilag) ingyenes elidegenítés ellen akarja védeni a kiskorút. 79. A telekkönyvönkívüli korábbi jogszerző az eladótól — ha ez az ingatlant telekkönyvileg harmadik személyre ruházta át — a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas telekkönyvi állapot létesítését követelheti. (Szegedi kir. Törvényszék 1927. dec. 27. P. 2031/1922. sz.) Indokok : Felperes keresete szerint alperessel 1916. évben oly tartalmú csereszerződést kötött, amelynek értelmében az alperest illeti az ő tulajdonát képező s a p—i 670. sz. tjkvben felvett ingatlan (ház, kert), míg ezzel szemben az ő tulajdonába megy át az alperest utóöröklési jogán megillető s a sz—i Ő489., 1262., 992., 9990., 14,328., 10,829., 12,680., 12,915., 12,917., 3186. s af—i 126. sz. tjkvben felvett ingatlanjutalékok. A csereszerződés értelmében alperesnek felajánlott p—i ingatlan a szerződés szerint az alperes akkori menyasszonyának, jelenlegi feleségének tkvi tulajdonába volt átadandó, az a tvki átírás meg is történt, amelynek foganatosítása után az alperes az ingatlanra 550 K kölcsönt vett fel. Felperes azonban az utóöröklési joga megnyíltával sem kapta tulajdonába az alperesnek cserébe felajánlott ingatlanjutalékait, amelyek nagyrészét az alperes eladta, a hagyatéki tárgyalás folyamán pedig igényét kifogásolta, aminek következtében őt a sz—i kir. járásbíróság Pk. 373/1919. sz. végzésével perre utasította. Ez alapon kérte annak megállapítását, hogy alperes utóöröklési jogával terhelt fenti ingatlanjutalékok őt illetik ; egyben kérte alperest annak tűrésére kötelezni, hogy eme ingatlanhányadok tulajdonjoga az ő javára írattassék át. Alperes a kereset elutasítását kérte. Egyben viszontkeresetet támasztott alperes felperes keresetével szemben kényszer, tévedés, megtévesztés és a felperes ingatlanszerzési képességének hiánya miatt és kérte a csereügylet felbontását. Felperes a viszontkereset elutasítását kérte, fenntartva kereseti előadását. A kir. törvényszék a nem kifogásolt 4. és 5. okiratok tartalmából tényként állapította meg, hogy a felek között a csere 1916. év szeptember 14-én jött létre akként, hogy az alperes a csereingatlan tulajdonának átruházását harmadik személy (akkori jegyesének, jelenlegi feleségének) javára köteleztette le. Megállapította továbbá, hogy ez a cserevilla lakás céljára lett átvéve, a főszolgabírói határozat tartalmából pedig azt, hogy a csereingatlanról 1923. évben közigazgatási hatósági megállapítás következtében kitűnt, hogy az nem egyéb, mint egyszerűen összetákolt deszkabódé, amelynek gerendái korhadtak és hogy az emberi lakásra már a jogügylet megkötése után hét évvel, tehát idő előtt alkalmatlanná vált.