Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

102 Magánjogi Döntvénytár. meg nem felel, mint ilyen nyilvánkönyvi bejegyzés tárgya nem lehetett s ha mégis bejegyeztetett, úgy a 74. sz. teljes-ülési határozat indokolása szerint hatálytalan és a további telekkönyvi jogok, tehát a végrehajtási vagy jogügyleti zálogjogok bejegyzését az ingatlan állagára sem gátolja. = A Kúria a szabálytalan feljegyzés hatálytalanságát annak törlése nélkül, incidentaliter állapítja meg s a feljegyzést egyszerűen nemlétezőnek tekinti. Lényesileg ellenkező a perfeljegyzésre vonatkozólag: Grosschmid, Fejezetek, I. kötet 296. és 344. old. — A Kúria P. V. 4368/1928. sz. ítélete szerint a helytelen feljegyzés törlése iránt kereset indítható, sőt a feljegyzés érvénytelenségének puszta megállapítása iránt perelni nem is lehet, éppen azért, mert ilyenkor már teljesítésnek, törlésnek van helye. 76. /. Kártérítési igénynek polgári úton való érvényesítése a sértettet akkor is megilleti, ha a kártokozó sajtóközleményben a bűncselekmény megállapíthatónak látszik ugyan, de a bűnvádi eljárást elévülés miatt, vagy más okból lefolytatni vagy a tettes ellen büntető ítéletet hozni nem lehet. — II. A sajtótörvénynek a fokozatos felelősséget szabályozó különleges rendelkezései csak akkor nyerhetnek alkalmazást, ha a büntetőbíróság megállapította, hogy a közlemény sajtó útján elkövetett bűntett, vétség vagy kihágás tényálladékát valósítja meg. (Kúria 1930. jún. 20. P. VI. 3579/1928. sz.) Indokok: Az első-, harmad- és negyedrendű alperesek felülvizsgálati kérelmében felhozott azt a támadási alapot illetőleg, amely szerint az 1914 : XIV. tc. (S. T.) 39. §-ának utolsó bekezdése a kártérítésnek polgári úton való érvényesítését csak abban az esetben engedi meg, ha a sajtóbeli közlemény nem állapít meg bűncselekményt, míg ha bűncselekmény van, polgári úton kártérítés nem érvényesíthető, kivéve, ha az illető el lett ítélve, a kir. Kúria helyesnek találta a fellebbezési bíróságnak a hivatkozott törvény miniszteri indokolására utaló álláspontját, amelynek értelmében (. . . Mint a fejben I. alatt . . .). A vonatkozó támadás tehát alaptalan. Alapos azonban a perbevont lapkiadók (harmad-, hatodés kilencedrendű alperesek) és nyomda vállalatok (negyed-, heted- és tizedrendű alperesek) ama támadása, hogy az ő kártérítési kötelezettségük a S. T. 40. §-ában meghatározott felelősség helytelen alkalmazásával állapíttatott meg. A sajtótörvénynek a fokozatos felelősséget szabályozó különleges rendelkezései ugyanis csak sajtó útján elkövetett