Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

Magánjogi Döntvénytár. 91 (Kúria 1930. febr. 5. P. I. 6343/1929. sz.) Indokok : Az «elvárjuk» szó, amellyel a végrendelkezők fiaiknak a hitbizományok alapításához szükséges törvényes lépések megtételét kötelességükké tették, a használt kifejezésnek rendes értelmében sem jelent egyszerű óhajt vagy reményt s még kevésbbé tulajdonítható annak ilyen értelem, ha azt egy magasműveltségű főrangú család feje használja végrendelkezése alkalmával fiával szemben. Ellene szólnak ennek az értelmezésnek a fentebb kiemelt körülmények és az is, hogy a szülők bár egész vagyonukról a legapróbb részletekre kiterjedően intézkedtek, nem tettek, rendelkezést arra nézve, hogy mi történjék vagyonukkal, ha fiaik a hitbizományok felállítása iránt lépéseket nem tesznek, vagyis ezt az eshetőséget kizártnak tekintették. Hogy nem egyszerű óhajt jelent az «elvárjuk» szó, az kitűnik abból is, hogy a szülők a végrendelet IV. pontjában (általuk elrendelt)) hitbizománynak mondják a II. pont szerint felállítandó hitbizományi, hogy a IX. pontban kifejezetten kötelező rendelkezés foglaltatik a hitbizományokra nézve, hogy a pótvégrendelet 1. és 2. pontjaiban a végrendelkezők «általuk alakított»-nak és «általuk alakítani rendelt» hitbizományoknak mondják a végrendeletben megjelölt két hitbizományi. Mindezek figyelembevételével a kir. Kúria azt állapította meg, hogy a végrendelkezők a végrendeletük második bekezdésében használt «elvárjuk» szóval nem puszta óhajt nyilvánítottak, amelynek teljesítését gyermekeik tetszésére bízták, hanem ezzel a kitétellel kötelező meghagyást intéztek fiaikhoz aziránt, hogy a végrendeletben meghatározott elvek szem előtt tartásával az ott megjelölt két hitbizomány felállításához szükséges intézkedéseket megtegyék. Ebből következik, hogy ifj. gróf A. Gyula csak a végrendeletekben foglalt meghagyásnak tett eleget, vagyis az édesatyjának a hitbizomány alakítására vonatkozó rendelkezését hajtotta végre akkor, amikor a tiszadobi hitbizomány felállítása iránt kérvényt adott be az igazságügyminiszterhez. A hitbizomány felállítása iránt első ízben előterjesztett kérelmet az igazságügyminiszter nem teljesítette és az elutasítás indokául egyes alaki hiányokon felül azt is felhozta, hogy a végrendeletnek az öröklési rendre vonatkozó egyes lényeges kikötései elfogadhatlanok. Ez a miniszteri intézkedés nem szolgálhatott alapul arra nézve, hogy ifj. gróf A. Gyula a végrendeleti meghagyás teljesítésétől most már eltekintsen, hanem a meghagyás főcélját tartva szem előtt, meg kellett kísérelnie a hitbizománynak az adott körülmények között lehetséges létesítését.