Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXIII. kötet (Budapest, 1931)

86 Magánjogi Döntvénytár. Ezeknél fogva az újrafizetés veszélye címén a felperesek hitelképtelensége alapján sem tagadhatja meg az alperes a fizetést, mert a felpereseknek a szerződés megkötésekor volt vagyoni viszonyait, ingatlanuk telekkönyvi állapotát ismerhette. A felperesek vagyoni viszonyainak későbbi esetleges romlása pedig nem lényeges, mert a bérleti jog telekkönyvi bejegyzése biztosítéki jelzálogjogot állapított meg annak az összegnek a fedezésére, amelyet esetleg a korábbi telekkönyvi jogosultaknak újra kell fizetni (1927 : XXXV. tc. 29. § utolsó bekezdés). Tehát az alperest esetleg csak a korábbi megismerhetett terhek létezése folytán érheti károsodás, ha az esetleg nem megfelelő biztosítékot nyújtó telekkönyvi bekebelezést kötötte ki csupán biztosításul. A fentebb kiemelt jogszabályok a jóhiszeműség és méltányosság elvei alapján nem tehetők félre és ezen az alapon sem menthető fel az alperes a fizetés alól ama lehetséges fordulatra tekintettel, hogy az ingatlan végrehajtás és zárlat alá juthat és az alperes károsodhatik. = Ad I. : MTK. jav. 1254. §. — Ad III. : MTK. jav. 1130. § 1. bek. — Ad IV és V. : MTK. jav. 1130. § ut. bek. — Ad VI. : Ez természetesen nem kivétel a telekkönyv nyilvánosságának az alól a következménye alól, hogy a telekkönyvet «mindenkinek» ismernie kell. Az utóbbi tételnek ugyanis csak a telekkönyvi jogszerzéssel való vonatkozásban van anyagi jogi jelentősége s ennek folytán az érdekeltek gondosságától független, objektív ereje. A fenti esetben a bekebelezett bérleti jog hatálya és rangsora szempontjából közömbös, megtekinthette-e in concreto a jogszerző a telekkönyvet ; míg abból a szempontból, ismerhette-e a tulajdonosnak vagyoni helyzetét — lényeges. (Az indokolás 4—5. bekezdéseinek gondolatmenetében a most vázolt különbség lappang ; nem találó erre az az indokolási forma, hogy a telekkönyv a közvetlen szerződő felek viszonyában feltétlen védelmet nem nyújt, hanem csak jóhiszemű harmadik személyek védelmét célozza. — Ez ellentétben állana a bejegyzés konstitutív jellegével és pusztán legitimáló hatást tulajdonítana a bejegyzésnek.) 64. Ha a házasság megszűnése után a volt házastárs a közszerzeményi vagyontárgyat gyermekére ruházza át, aki a hözszerzeményi minőségről családi kapcsolatánál fogva szükségképpen tudott, az átruházás a hözszerzeményi igény jogosultjával szemben hatálytalan. (Kúria 1930. febr. 24. P. I. 2289/1928. sz.) Indokok : A v—i 144. sz. tj könyvben 250. hrszám alatt felvett ingatlant a harmadrendű alperes az örökhagyóval fennállott házasságának tartama alatt vétel útján szerezte, minélfogva az közte és az Örökhagyó között közszerzeményi meg-