Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXII. kötet (Budapest, 1930)

Magánjogi Döntvénytár. 13. A pénztartozás átértékelt összegének meghatározásánál minden körülményt méltányosan figyelembe kell venni és a pénz értékcsökkenéséből eredő hátrányt csak kivételesen lehet egészen a,z adósra róni. (Kúria 1928. okt. 11. P. V. 1858/1927. sz.) Indokok: Alperesek felülvizsgálati kérelmükben eljárási szabálysértés címén azt panaszolják, hogy a fellebbezési bíróság az alperesek által annak bizonyítására felhívott tanukat, hogy a kereseti ingatlant alperesek közül egyedül G. Rezső negyedrendű alperes lakta és használta, ki nem hallgatta, holott a bizonyításnak a most jelzett irányban való lefolytatása mellett a most érintett tényállás lett volna megállapítható és a felperes követelése első-, másod-, harmad- és ötödrendű alperessel szemben ezen az alapon elutasítandó volna. Alpereseknek ez a panasza nem alapos ; mert : a fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-ában meghatározott kötelezettségéhez képest kellően megindokolta, hogy az alperesek által idevonatkozóan megnevezett tanuknak kihallgatását miért mellőzte. Az alpereseknek a birtoklás tekintetében a 9. sorszám alatti tárgyalási jegyzőkönyv szerint megtartott szóbeli tárgyaláson szóval is előadott előkészítő iratban tett nyilatkozatuk mellett («G. Rezső . . . személyében birtokolták a háznak egy részét»), ez a megokolás meggyőző. Az a körülmény, hogy alperesek a kérdésben forgó ház birtoklására nézve akként egyeztek meg, hogy azt egyedül G. Rezső negyedrendű alperes fogja használni, az alpereseknek felperessel szemben fennálló együttes fizetési kötelezettségükön mitsem változtat. Megtámadták alperesek a fellebbezési bíróság ítéletét azért is, mert elvont haszon címén 1921—1922. helyesen az 1922—28. évekre visszamenőleg is marasztaltattak, holott a felperes jutalékára eső használati díjat a dr. P. Andor kezéhez a fenti időre megfizették. Ez a panasz sem alapos. A fellebbezési bíróság az idevonatkozóan kihallgatott dr. P. Andor tanúvallomása alapján ugyanis azt állapította meg, hogy azt a tényállításukat az alperesek nem bizonyították ; következésképpen a fellebbezési bíróság a fizetésre köteles alpereseket az 1922—-1923. évekre eső elvont haszon megfizetésére is az anyagi jog sérelme nélkül kötelezte. Alapos azonban az alpereseknek az elvont hasznok teljes átértékelése miatt emelt panaszuk. Az 1928 : XII. t.-c. 38. §-a értelmében itt is alkalmazást nyerő ezen törvény 12. §-a szerint ugyanis : a pénztartozás át-