Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

62 Magánjogi Döntvénytár. Az 1915. évi október hó 1-én megítélt 20 K nőtartásdíjnak az 1915. évi október hóban a magyar koronára fennállott 77'40-es zürichi középárfolyam és a papír koronára 1925. évben fennállolt utolsó 0 007-es középárfolyam egybevetése mellett ma 221 '140 papír koronával egyenlő 18 P felel meg. Ezzel kapcsolatban téves a felperesnek az a,jogi álláspontja, hogy az 1915. évi október havában megítélt 20 K nőtartásdíj teljes 20 aranykoronának felelt volna meg, mert az aranykoronának 1915. évi október havában fennállott havi 1 "26-os árfolyama mellett is az csupán 16 aranykoronának, vagyis 18 P-nek felelt meg; a fellebbezési bíróság azonban az átszámításban való tévedés folytán anyagi jogszabálysértéssel állapította meg a 20 K nőtartásdíjnak felértékelt összegét 16 pengőben, mert ez 16 aranykoronának megfelelő 18 P értéket képvisel: ennélfogva 1915. évi július 18-tól 1926. évi május hó 17-ig terjedő 130 hónapra járó tartásdíj kártalanítási összege, nem miként a fellebbezési bíróság tévesen számította, 2080 P-t, hanem 260 P-vel többet, vagyis 2340 P-t, s így a helyesen felértékelt költségek 256 P 47 fillér összegével egvütt a felperes a múltra vonatkozó kártérítési követelése 2596 P 47 fillért tesz ki. A múltra nézve 1926. évi május hó 17-ig járó nőtartásdíjak lekintetében történvén a kártérítés megítélése, a jövőre nézve a tartásdíjak 1926. évi május hó 18-tól kezdve a 20 K-nak megtelelő, a fellebbezési bíróság által tévesen 16 P helyesen 18 P kártérítési összesnek megítélése az anyagi jognak szintén megfelel. Ugyanis, ha a tartásdíj iránti igény a kártérítés jogi természetét és jellegét ölti magára, a jogos kárigény összegének meghatározására nincsen az befolyással, hogy a kártérítésre kötelezettnek a nőtartásdíj kielégítése elől elvont vagyonokból, s általán van-e annyi jövedelme, amennyit a kárigény kielégítése megkíván ; hanem az ily tartásdíjra nem a családjog alapján álló ideiglenes nőtartásdíjra vonatkozó, hanem a jogellenes cselekmény által okozott kár teljes megtérítésére vonatkozó jogszabály nyer alkalmazást; ennélfogva 1926. évi május hó 18-ától kezdve a nőtartásdíjnak a helyesbített 18 P-ben történt megítélése az anyagi jognak megfelel, az alpereseknek idevonatkozólag anyagi jogszabálysértésre alapított panasza tehát szintén alaptalan. Alapos azonban a felperesnek a részperköltség és részfellebbezési költség megtérítésére vonatkozó panasza, mert az alperesek jogellenes cselekményével okozott kártérítés mérvének megállapítása bírói megállapítástól függött, a fellebbezés pedig jelentékeny részében sikerre vezetett: ennélfogva az egész perköltség s a teljes fellebbezési költség megítélése felel meg az alaki jogszabálynak. Az nem vitás azonban a felek között, hogy az elsőrendű alperes mint igénylő s a felperes mint foglaltató között lefolu igényperben (8. sz iratok) a siklósi kir.