Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 5b A kir. Kúria elnöke a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását a Ppé. 70. §-ának második bekezdése alapján szükségesnek találván, ezt a jogegységi tanács elé utalta. II. Az 1923. évi december 13. napján életbelépett 1923. évi XXXIX. t.-c. a pénztartozás késedelmes teljesítése esetében a hitelezőt megillető kártérítésről intézkedik. Ez a törvénycikk ugyanis a gazdasági és a pénzügyi viszonyokban beállott mélyreható változások folytán a hitelezőre az adós késedelméből származó nagyobbmérvű hátrány kiegyenlítése céljából a pénztartozás után a hitelezőnek nem törvényes késedelmi kamatot, hanem a tőkének bizonyos százalékában kifejezett kártérítési összeget biztosít. A törvény 2. £-a a pénztartozás késedelmes teljesítése esetére kétféle kártérítést állapít meg: egy magasabb összegű kártérítést (első bekezdés) s egy mérsékelt összegű kártérítést (második bekezdés). Mindkét kártérítés százalékmagasságát a minisztérium rendelettel állapítja meg. (Az ide vonatkozó intézkedéseket a törvénv alapján kibocsátott 8759/1923. M. E., a 8074/1924. M. E. és a 4490/1927. M. E. számú rendeletek tartalmazzák.) Az 1923 : XXXIX. t.-c. 3. §-a szerint «ha a késedelembe esett adós pénztartozását akár bírói ítélet, akár szerződés alapján a pénz értékében beállott csökkenés mértéke szerint átszámított (valorizált) összegben lenne köteles fizetni, ily esetben mindenkor csak a 2. §. második bekezdésében megállapított mérsékelt összegű kártérítés jár, sőt a bíróság a tartozási összeg átszámítása (valorizálása) kapcsán a késedelemmel járó ezt a mérsékeltebb kártérítést is leszállíthatja a törvényes késedelmi kamat mértékéig)). Mivel az 1923 : XXXIX. t.-c! nek hatályát, amely annak 9. §-a értelmében csak két évre szólt, az 1925 : XXXVII. t.-c. 1. §-a a törvényhozás további rendelkezéséig meghosszabbította, újabb törvényes intézkedés pedig ebben az irányban nincs: ezért az 1923. évi XXXIX. t.-c. 3. §-ában foglalt s fentebb idézett rendelkezés jelenleg is érvényben van. A kir. Kúria — újabb törvénykezési gyakorlatában — az átértékelve megítélt pénztartozások után járó mérsékelt kártérítés esetében sűrűn leszállt a törvényes kamat mértékéig, mert a valorizáltan megítélt pénztartozások lejárata hova tovább az évek sorára nyúlik vissza, amely hosszabb időre visszamenőleg a törvényes késedelmi kamatot meghaladó kártérítés megítélése — vétkes késedelem fenn nem forgása esetében — az adósra rendszerint méltánytalanul súlyos teherként nehezednék. Mindazonáltal mindaddig, amíg az 1923: XXXIX. t.-c. 3. §-a érvényében fennáll, hatályban levőnek kell tekinteni a szóbanforgó törvényszakasznak azt a rendelkezését is, hogy ha a kése-