Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

156 Magánjogi Döntvénytár. A törvényhozó szándékával ellenkeznék ugyanis az, hogy míg szabályszerű felmondás esetén a gazdatiszt ezeket a törvényes illetményeket követelheti, addig jogellenes elbocsátás esetén ezeket az illetményeket csak abban az esetben követelhetné, ha máshelyt való alkalmazása egészben vagy részben nem sikerült, = Ugyanígy a határozat szövegében említett döntésen kívül Mjogi Dtár XVII. M, is. 101. Ha a nő a bontóperi ítélet jogerőre emelkedése előtt végleges nötartdshoz való igényét már külön perrel érvényesítette, ez azonos hatályú a bontóperben kifejezett jogfenntartással. (Kúria 1928. febr. 8. P. III. 3290/1927. sz.) Indokok: A periratoknál lévő 1. P. 45,932/1925/3. számú ítélet szerint a peres felek házasságát a bíróság az alperes férj hibájából a Ht. 77. §-ának a) pontja alapján felbontotta. Végleges nőtartás tárgyában azonban nem intézkedett, mert az ítélet tartalma szerint vagyoni igényeket a felek nem támasztottak. Ezt az ítéletet az elsőbíróság 1925. november 27. napján hirdette ki és ez ellen az ítélet ellen — a felperesnek kifogás tárgyává nem telt előadása szerint — a felperes csak a névviselés kérdésében élt fellebbezéssel, amelyet utóbb azonban visszavont. Végleges nőtartás iránt támasztott keresetét a felperes 1925. dec. 1-én, a bontóperbeli ítélet kihirdetését követő harmadik napon, tehát az említett ítéletnek jogerőre emelkedése előtt nyújtotta be. A Pp. 695. §. értelmében a végleges nőtartás kérdését a bontóítéletben kell elintézni és az állandó bírói gyakorlat szerint ezt a kérdést külön perben csak akkor lehet elbírálni, ha a nő a tartás kérdésében a bonlóperben jogfenntartással élt, A felperesnek fentebb részletezett azt az eljárását, amely szerint a bontóperi ítélet jogerőre emelkedése előtt végleges nőtartáshoz való igényét már külön perrel érvényesítette, sőt a bontóperi ítélet ellen fellebbezéssel is élt, amely fellebbezési eljárásban igényét még a bontóperben is elbíráltathatta, a kir. Kúria oly eljárásnak tekinti, ami azonos hatályú a bontóperben kifejezett jogfenntartással. Ennek a jogfenntartásnak a hatását a bontóperi fellebbezés visszavonása nem rontja le, mert ez a visszavonás csak a névviselés kérdését érinthette. A nőtartási igénynek külön perben való elbírálására tehát akadály nincs és így alapos a felperesnek a miatt emelt panasza, hogy a fellebbezési bíróság csak azon az alapon bírálta el és utasította el a keresetet, hogy a nőtartási igényt a felperes a bontóperben nem érvényesítette.