Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. mert a fertőzésre a felköhögött váladékban foglalt luberkulózisbacillusok a vele érintkezőkre a legnagyobb mértékben veszélyesek, minden kereseti, akár a legkönnyebbfajta munkálatokra is alkalmatlan és képtelen. Jogszabály, hogy a szülő a nagykorú gyermeket is eltartani köteles, ha a gyermek munka- és keresetképtelen. S minthogy kk. W. Mária az anyja elhalálozása folytán, s ekként az anyát ért baleset következményeként az őt megillető ettől a tartástól elesett, helyesen kötelezte a fellebbezési bíróság az alperest (Dunagőzhajózási társaság) kk. W. Mária részére, annak 24-ik életévét meghaladó időre is járadék fizetésére. Az alapperben csatolt halotti anyakönyvi kivonat szerint W. Jánosné 4917. évben 36 éves volt s így 1936-ban csak 55 éves volna. Annak a megállapítására, avagy csak feltételezésére, hogy ezt az életkort az elhalt el nem érhette, vagy hogy ezen korhatár előtt már képtelenné vált volna gyermekének az eltartására, az alperes adatot nem szolgáltatott. Egyébként pedig az ily jövőbeli bizonytalan esély a kártérítési kötelesség terjedelmét csökkentő tényezőként számításba nem vehető. Alperesnek vonatkozó felülvizsgálati panaszai tehát alaptalanok. Részben alaposak azonban alperesnek az átértékelt járadék követelhetésének kezdő idejét s a járadék átértékelésének mérvét támadó panaszai. A 87. számú teljesülési döntvény meghozatala előtt a baleset folytán megítélt járadék számszerű összege a gazdasági viszonyok időközben beállott változása, jelesül a pénz elértéktelenedése okából felemelhető nem volt. A döntvény életbelépése után pedig az átértékelt járadéknak az 4928. évi július hó 1, napját megelőző időre való megítélését, mint a méltányossággal ellenkezőt a kir. Kúria állandóan mellőzte. S minthogy az időközben hatályba lépett 4928. évi XII. t.-c. e részben a járadékos javára kedvezőbb rendelkezést nem tartalmaz, a kir. Kúria a felpereseket az 4 925. évi július hó 4. napját megelőző időre átértékelt járadék megítélése iránti kérelmükkel elutasította. Az 4928. évi XII. t.-c. a 7. §. 3-ik pontjában a személyt érő vétlen károkozás, vagy személyt érő tiltott cselekmény miatti kártérítés címén alapuló járadékokat átértékelhetőnek mondotta ki, s a m. kir. államvasutak, más közforgalmú vasút vagy hajózási vállalattal, vagy más közérdekű üzemtől járó pénzbeli járadék átértékelése mértékének megállapítását a m. kir. minisztériumra bízta. (47. §.) A törvényben nyert felhatalmazás alapján 2800/4928. M. E. szám alatt kibocsátott rendelet 4. §-a pedig akként rendelkezik, hogy az említett vállalatoktól járó, bírói ítélettel vagy egyéb módon megállapított s a törvény értelmében átértékelhető járadékot rendszerint az aranyértéknek a rendeletben foglalt táblázat szerint kiszámítandó 60 %-ára, ha pedig a járadékos munkaképességének a csökkenése a 75 %-ot eléri vagy meghaladja, az aranyérték 85 %-ára kell átértékelni. Kk. W.Mária teljesen munkaképtelen lévén, annak havi járadéka 85 %-ban, „ „,, /50x47-63\ „ aa „„, vagyis a II. táblázat szerinti átszámítással ^ / ^3 pengő 82 fillérre volt átértékelendő.