Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

152 Magánjogi Döntvénytár. 98. Ha a különadósság kiegyenlítésére fordított közszerzeményi javak értéke a kiegyenlített különadósság összegénél kisebb, úgy a különvagyont is csak a kisebb érték terheli és az a vagyonnövekedés, amely a követelés egy részének ingyenes megszűnése folytán állott elő, nem a szerzemény, hanem a különvagyon javara esik. (Kúria 1928 -an u p m 5731/1927. sz.) Indokok: A felperes felülvizsgálati panasza szerint a fellebbezési bíróság az alperes különvagyona javára az apja után örökölt nyolc hold ingatlan háruláskori termésének 825 aranykoronára becsült értékét annak a nem vitás ténynek figyelmen kívül hagyásával számította fel, hogy a házasságnak 1909. évi január hó 18-án történt megkötése után mindketten az alperes apjának házához mentek lakni és a maguk munkájával látták el az apai gazdaság minden leendőit, következőleg a közös munkának az 1911. évi június hó 14-én, vagyis az alperes apjának elhalálozása idejében 825 aranykoronára becsült eredménye is az anyagi jognak megfelelően a közszerzemény javára lett volna számításba veendő. Ez a panasz azonban azért alaptalan, mert a felperes nem vitat oly megállapodást, amelynek értelmében a szülői vagyon szaporulatára a szülői gazdaságban az alperessel együtt végzett munkálkodásuk díja vagy egyéb címen támaszthatnának jogszerűen igényt, már pedig jogszabály az, hogy a gyermeknek és családjának a szülői gazdaságban kifejtett közreműködése külön kikötés nélkül ingyenes, következésképpen a feleknek az örökhagyó gazdaságában végzett munkája folytán előállolt eredmény is az örökhagyót, mint a gazdaság fejét illette meg, melyet mint az alperesre öröklés útján hárult vagyont a fellebbezési bíróság a háruláskor fennállott értékben helyesen sorozott az alperes megtérítendő különvagyonához. Jogszabálysértést lát a felperes abban is, hogy a fellebbezési bíróság a felperes házasságelőtti különadósságának a felperes közszerzeménye javára számítandó felét, vagyis 1140 aranykoronát az alperes különvagyonértékéből nem teljes aranykoronaértékben vonta le, hanem azt a felperesnek csak a házassági együttélés alatt történt törlesztések idejében fennállott koronaértékben térítette meg. Ervelése szerint igaz ugyan, hogy az 1140 koronát nem teljes békebeli, hanem csökkent értékű koronával fizette vissza, de annál a jogszabálynál fogva, amelynek értelmében a házassági