Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

122 Magánjogi Döntvénytől: B. színházban annyival több előadáson oszlott volna meg, amenynyivel kisebb ennek a színháznak befogadási képessége a K. színházénál. Ezek szerint alaptalanok a kártérítés összegének megállapítása miatt emelt felülvizsgálati panaszok is. A felperes a felülvizsgálati eljárás során nem tett kifogást az ellen, hogy az alperes ellen folyamatba tett csődeljárásra tekintettel a kir. tábla ítéletében csak a követelés valódiságának eldöntésére szorítkozott. Az osztályba sorozást pedig a kir. Kúria mellőzte, mert annak eldöntése nem ennek a pernek keretébe tartozik (csődtörv. 10., 145. §-ai és Ppé. 23. §-a). A kifejtettek alapján a kir. Kúria az alperest alaptalan felülvizsgálati kérelmével elutasította s a Pp. 508. és 543. §-ai értelmében a felülvizsgálati eljárásban felmerüli költség megfizetésére is kötelezte. 81. Ha az örökhagyó végrendeletében nejét a házassági életközösség megszüntetése miatt minden vagyonából kizárta, de utóbb a különélést megbocsátotta, az özvegy a hagyatékból illő ellátását, illetve a hagyaték haszonélvezetét követelheti. (Kúria 1928. máj. 2. P. I. 8462/1926. sz.) A kir. Kúria: A felülvizsgálati kérelmet elutasítja és a felpereseket végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy az alperesnek 15 nap alatt 50 pengő felülvizsgálati eljárási költséget fizessenek. Indokok: Az örökhagyó végrendelete, mely szerint az alperest a házassági életközösség megszüntetése miatt minden vagyonából kizárta, az alperes által megtámadva nem lett. Az alperest ennélfogva az örökhagyó vagyonának özvegyi jogon haszonélvezése meg nem illeti. A fellebbezési bíróság azonban az örökhagyónak az alperes irányában a hadbavonulás után tanúsított magatartásából helyesen következtetett arra, hogy az örökhagyó az együttélés megszakítását és a különélést megbocsátotta az alperesnek. Arra, hogy az alperes ezután újból vétett a hitvestársi kötelesség ellen, adat nincsen, e nélkül pedig a megbocsátás vissza nem vonható. Az alperes a megbocsátásnál fogva tehát az örökhagyó házában lakást és az örökhagyó vagyonából az örökhagyó társadalmi állásához illő ellátást követelhet, illetve amennyiben a hagyatéki vagyon jövedelme ennek az ellátásnak a legkisebb mértékét meg nem haladja, az eaész hagyaték haszonélvezetét követelheti.