Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Mayánjogi Döntvénytár. és a nemi érintkezés körülményeinek vizsgálata alapján állapítandó meg, hogy a megbocsátás fennforog-e? _, , (Kuna 1928. ápr. 18. P. III. 4483/1927. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy a peresíelek között az első komoly viszály 1924. évi karácsony előtt tört ki, amidőn az alperes a felperestől a karácsonyi ünnepekre 500,000 koronát kért, a felperes azonban csak 200,000 koronát adott át, amit az alperes keveselvén, azt visszautasította és az ünnepekre leánykájával együtt nővéréhez H. Gézánéhoz távozott és onnan csak 1925. évi január hó első napjaiban tért vissza. Megállapítást nyert, hogy a peresfelek a nélkül, hogy kibékültek volna, 1925. év január 3-ika után is együtt laktak ugyanabban a lakásban, de 1925. február 3-ikával a közös étkezést is megszüntették és 1926. évi május haváig a lakásszükség okozta kényszerhelyzetben, ugyanabban a lakásban laktak, de az alperes a felperessel szemben semminemű házi teendőt (mosás, ruhavarrás stb.) nem teljesített. A meg nem támadott ténymegállapítás szerint az alperes 1925. évi január hó 4-én, amidőn H. Géza peresfeleket kibékíteni akarta, kifakadt a felperes ellen és azt parasztnak nevezte, továbbá V. Tamás 1925. évi január havában két ízben is megkísérelte az alperest a férjével kibékíteni azonban az alperes a kibékítési szándékkal szemben azt hangoztatta, hogy a férje által karácsonykor felajánlott 200,000 koronát annak a pofájába dobta; majd kijelentette a férjére vonatkoztatva, hogy ő egy bugris parasztot sohasem fog megkérni s továbbá, hogy férje sem testének, sem lelkének nem kell. A fellebbezési bíróság ugyancsak megállapította, bogy a felperes az 1925. évi január hava 13-án az alpereshez nemi érintkezés céljából hízelegve közeledett, de az alperes a felperest összekarmolta, és nem nyert megállapítást, hogy az előző bontóokokkal szemben megbocsátást jelentő nemi érintkezés történt volna. A meg nem támadott tényállás szerint az alperes 1925. év elején B. Antalné előtt azt a kijelentést tette, hogy férjének még akkor sem adna egy pohár vizet, ha az haldokolna és a felperes a tanúnak ezt követően panaszolta is, hogy az 1925. év tavaszán való betegeskedésekor az alperes nem is adott még vizet se a felperesnek. Végül az 1925/26. év telén az alperes V. Lajosné előtt azt a kijelentést tette, hogy nem kívánja a felperest még a halálos ágyán se látni.