Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 9] (Kúria 1927. dee. 24. P. III. 2163/1927. sz.) Indokok : G. Gy. alperes második perújítási keresetét az eddig rajta kívül álló okból nem érvényesített bizonyítékok felhívása mellett arra alapította, hogy felperesek írásbeli alakhoz nem kötött azt a kötelezettséget vállalták, hogy a vételár fele részének a kifizetése után (ami meg is történt) az adásvételi jogügyletet magában foglaló és tkvi. bekebelezésre alkalmas okiratot adnak ki, hogy vele szemben is érvényes hatállyal az elsőrendű felperes a szerződésnek 1923. évi február hó 27-ik napja után leendő kiállítására G. Mihály másik vevővel szemben írásban is kötelezettséget vállalt és hogy 1920. március hó 1-én a törvényes kellékeknek megfelelő írásba foglalt szerződés a felek között valósággal létrejött, mely okirat azonban Z. Ferenc felperes kezén visszamaradt. Ami az írásbeli adásvevési szerződés kiállítására vonatkozó fentebbi kötelezettség vállalását illeti: a kir. Kúria is osztja a fellebbezési bíróság által elfoglalt azt a jogi álláspontot, hogy ez a kötelezettség vállalás a 4420/1918. M. E. sz. rendelettel megkívánt okirali előfeltételt nem pótolhatja, miért is G. Gy. perújító alperesnek idevonatkozó felülvizsgálati panasza teljesen alaptalan. Azt a tényállítását pedig G. György nem bizonyította, hogy 1920. március hó 1-én egy a törvényes kellékeknek megfelelő okiratot készítettek és szerződő felek azt aláírták volna. V. ö. Mtk. jav. 968. §. 64. Az örökhagyó házastársa az általa kötött osztályegyességet megtámadhatja, ha az eljáró közjegyző a hagyatéki jegyzőkönyben azt a— nyilván téves jogi felfogáson alapuló — megállapítást tette, hogy a szerzeményi vagyonban az örökhagyó felmenői vannak öröklésre hivatva és ezzel a házastársat jogai felől tévedésbe ejtette. (Kúria 1928. márc. 10. P. I. 5901/1927. sz.) indokok: A fellebbezési bíróság helyesen utalt ítéletében arra, hogy az 1874 : XXXV. tc. 59. és Cl. §-ai értelmében a kir. közjegyző a feleket az általa okiratba foglalandó jogügyletre vonatkozó törvényes rendelkezésekről, az okirat értelméről és körülményeiről felvilágosítani tartozik. De figyelembe veendő e mellett az 1894 : XVI. tc. 55. §-ának 2. pontja is, amely szerint a hagyatéki tárgyaláson az eljáró királyi