Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

80 Magánjogi Döntvénytár. lebélyegzett osztrák-magyar bankjegyek voltak forgalomban s hogy az eredetileg kötelezett K. István és P. Milán ilyen lebélyegzett bankjegyekben kapták a kölcsönt a felperesektől. Egyéb perekből pedig a kir. Kúriának tudomása van arról, hogy a megszállott területen 1919. évi június havában forgalomban volt s a szerbek által egyszer lebélyegzett osztrák-magyar bankjegyek úgy a megszállolt területen, mint egész Jugoszláviában mint jugoszláv érték voltak forgalomban. Tényként meg van állapítva, hogy az egyszer lebélyegzett bankjegyeket a szerbek újból lebélyegezték és hogy ez az ú. n. ^(márkázás)) 1919. év végén kezdődölt. A márkázással a márkázott bankjegy jugoszláv pénzzé változott. Tény az is, hogy 1921. évi február hó 24-én Németbolyban már az ily márkázott jugoszláv pénz volt forgalomban. Minthogy az eredeti kölcsön is már a szerbek által lebélyegzett bankjegyekben — tehát jugoszláv értékben -— folyósíttatott s a tartozás átvállalása (1920. II. 24.) és a teljesítési határidő lejártakor (1921. II. 24.) a márkázott bankjegyek — vagyis jugoszláv pénz — voltak csak forgalomban, hazai törvényes fizetési eszköz ellenben nem, helyes a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, hogy az alperes jugoszláv korona tartozást vállalt át, s azt a 2. •/• alatti okirat szerint, az esedékességkor forgalomban volt jugoszláv koronában tartozóit megfizetni. Külföldi pénzértékben vállalt és kötelezett tartozást pedig az adós ugyancsak ebben az értékben köteles a hitelezőnek megfizetni. Tévesen mellőzte tehát a fellebbezési bíróság az alperesnek jugoszláv pénznemben való marasztalását arra való utalással, hogy a szerb megszállásnak 1921. évi augusztus hó 21-én bekövetkezelt megszűntével Németbolyban már a hazai pénznem lett a törvényes fizetési eszköz. Alperes utal arra, hogy az eredeti kölcsön összege a németbolyi kölcsönsegélyző egylet útján a Pécs-baranyai központi takarékpénztárhoz lett az alperes javára átutalva ; — Pécsett pedig az egyszer lebélyegzett osztrák-magyar bankjegyek nem lettek márkázva, hanem a megszállás megszűnte után 30%-os levonással magyar pénzre lettek beváltva; — úgy hogy a kölcsön összege 70%-ra devalválódott. Ámde az a körülmény, hogy a kölcsön összegét az alperes felhasználta-e vagy sem, azt miként kezeltette s az az alperesnél egészben vagy részben devalválódott, a felperesekkel szemben számszerűleg meghatározott összeg fizetésére vállalt kötelezettség mérve s a teljesítés mikéntje szempontjából közömbös. Az alperes vitatta tények megállapítását tehát a fellebbezési bíróság jogszabály sérelme nélkül mellőzhette.