Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

76 Magánjogi Döntvénytár. kat és később egyéb ingatlanaikat is eladták, a beruházásokhoz szükséges munkálatokat megrendelték és azokat a teljesítés után ki is fizették. Megállapította a fellebbezési bíróság, hogy a felperesek jogelődje csak ezek után jelentette ki az alpereseknek, hogy leányukat nem veszi el s hogy az eljegyzéstől visszalép és hogy ez után létesült az A) alatti szerződés. A fellebbezési bíróság által megállapított ezekből a tényekből folyik, hogy a felek eredetileg nem forgalmi adásvételi szerződést kívántak létesíteni, hanem a közöttük tervbe vett családi kapcsolatra tekintettel a felperes hajlandó volt az összes általa szerzett ingatlanokat a szerzési áron az alpereseknek abból a célból átengedni, hogy ezek a szükséges beruházások megtétele után azokban gazdálkodjanak. A felperes jogelődje az eljegyzés felbontásával kapcsolatban az alpereseket, akik akkor saját ingatlanaikat már eladták és vagyonuk tetemes részét a felperes jogelődje által vásárolt ingatlanokba beruházták, ama választás elé állította, hogy vagy fizessenek neki oly tetemes, az általa fizetettnél a jelen kereseti összeggel nagyobb és az ingatlanok forgalmi értékét még ennél is többel meghaladó összeget vagy anélkül, hogy ingatlanaik eladása után rendes foglalkozásukat, a gazdálkodást elláthatták volna, várjanak bizonytalan ideig arra, hogy a felperes jogelődje az ő érdekében általuk kifizetett 252.000,000 koronát, valamint az általuk a veresházai ingatlanokba befektetett beruházásokat nekik megtéríti, esetleg, hogy várjanak addig, amíg ezeket hosszadalmas per útján tőle behajthatják. A kir. Kúria megítélése szerint a fellebbezési bíróság által megállapított ily előzmények után a felperes jogelődje az A) alataban foglaltaknak megfelelő szerződés létesítése iránti ajánlatával tiz alpereseknek általa előidézett szorult helyzetét kizsákmányoló módon aknázta ki és az alperesek a szerződés megkötésével, akkor, amidőn az eredetileg visszteher nélküli átruházás helyett befizetett tőkéjük és beruházásaik megmentése, valamint a további gazdálkodásuk lehetősége céljából az A) alattit elfogadták, kizsákmányoló szerződéshez adták beleegyezésüket. Az A) alattinak e kizsákmányoló jellegén nem változtat az sem, hogy azt az alperesek megállapított szorult helyzetében hosszabb tárgyalások és alkudozások előzték meg, amelyek alperesekre nézve sikertelenül végződtek. E szerint az alperesek a kizsákmányoló szerződés következményeként jogosan tagadhatták meg a felperestől azt a vagyoni előnyt, amelynek beígérésére őket csak a felperes jogelődje által okozott szorult gazdasági helyzetük indította. A fellebbezési