Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 68 A szóbanlevő egyesség megkötése alkalmával a felperes illő megélhetésének biztosítása szempontjából tehát a felek az évi 76,000 koronát tartották megfelelőnek, figyelembevéve nyilván azt, hogy abban az időben a felperes még a 4 7. alatti kimutatásban feltüntetett vagyonnal rendelkezelt. Egymagában az a körülmény, hogy az egyesség megkötése alkalmával sem a felperes, sem az ügyvédje a gazdasági helyzetet akkor még nem volt képes kellőképp áttekinteni s az átértékelés kérdése sem volt még tisztázva, nem szolgálhat még jogos alapul arra, hogy a szóbanlevő egyesség tévedés címén érvénytelennek nyilváníttassék. Nem lehet továbbá az egyességet a fellebbezési bíróság ítéletében helyesen felhozott okokból hatálytalannak kimondani gazdasági lehetetlenülés címén sem. A felperes csak az egyességben meghatározott tartásdíj megfelelő felemelését kérheti azon az alapon, hogy azok a körülmények, amelyek az egyesség megkötésekor a tartásdíj összegének megállapításánál irányadók voltak, azóta lényegesen megváltoztak. Már pedig az egyesség megkötése óta nemcsak a korona értéke romlott le előre nem is sejtett mértékben, hanem jelenlékenyen megrosszabbodtak a felperes vagyoni viszonyai is, amennyiben a 4 V. alatti kimutatás szerint a -felperes az értékálló vagyonának nagy részét, nevezetesen két házát, az egyességet követő években eladta s nincsen adat arra, hogy a kapott vételárat hasonló értékálló vagyontárgyba fektette volna. E szerint az egyességben megállapított évi 36,000 korona az alperes által felajánlott teljes átértékelés mellett sem felel most már meg az egyesség megkötésekor szemelőtt tartott célnak. Ezért a kir. Kúria az évi 36,000 koronát a teljes átértékelést meghaladó mértékben, tehát nem átértékelési alapon, hanem tekintettel a tartás jogi természetére a fentebb kiemelt okból a fennforgó viszonyokhoz mérten évi 4200 pengőre emelte fel. A kir. Kúria meggyőződése szerint az évi tartásdíjnak ez az összege egyfelől biztosítja a felperes illő ellátását s másfelől ily összegű tartásdíj fizetése az alperesre nyilván még nem ró méltánytalanul súlyos terhet, figyelemmel a birtokában levő igen jelentékeny hagyatéki vagyonra, amely benső értékét jelentékeny részben az alperes előadása szerint is (Vs—Vs részben) megtartotta. Az ekként felemelt évi tartásdíjat a kir. Kúria a keresetet követő legközelebbi esedékes negyedévi naptól kezdődően ítélte meg. A felperes csak részben vált ugyan pernyertessé s felülvizsgálati kérelme is csak részben vezetett sikerre, de mivel a tartásdíj felemelése iránti kereseti kérelme jogos volt s a felMagánjogi Döntvénytár. XX. 5