Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

so Magánjogi Döntvény tár. alaptalan; a (elveit 15,000 K vételárelőleg megtérítéseképpen elsőrendű alperes terhére megítélt 1918. április 20-iki éi'tékű 15,000 K marasztalási összeget azonban a kir. Kúria túlzottnak és az anyagi jog sérelmével járónak találta és ezért az alperesi felülvizsgálati kérelemnek ebben a tekintetben részben heht adott az alább felsorolt okokból. Az utóbbi időkben állandóan követett felsőbírói gyakorlattal létesített jogszabály ugyan, hogy az ingatlan elidegenítésére vonatkozólag kötött ügylet hatálytalanítása esetén az eladó a kapott vételárat vagy vételárrészlelet nem annak számszerű összegével, hanem rendszerint a vételár vagy vételárrészlet felvételekori értékéhez viszonyított, átértékelt (valorizált) összeggel tartozik a vevőnek visszatéríteni, ez azonban nem jelenti azt, hogy az átértékelés minden esetben teljes, azaz 100%-os legyen; hanem az átértékelés mérvének a megállapításánál figyelembe kell venni nemcsak a pénznek, hanem az ingatlanoknak időközi értékhullámzását és azt is, hogy az eladó a legtöbb esetben nem tudta s a vétel létre nem jötte esetén a vevő sem tudta volna a vételárként szereplő pénzösszeget teljes értékével átmenteni. Akkor tehát, ha — mint a jelen esetben is — jóhiszemű ügyielkötő felekről van szó: az átértékelés mérvének a megállapításánál az összes tekintetbe jövő körülmények szorgos mérlegelésével a méltányosság szempontja kell, hogy irányadó legyen. Ebből a szempontból kiindulva a kir. Kúria az adott esetben, arra való tekintettel, hogy az ingatlanok forgalmi értéke az ügyletkötés idejében (1918. április 20.) köztudomás szerint a normális árak felett volt, ma pedig annak jóval alatta áll és tekintettel arra is, hogy nincsen adat arra nézve, hogy elsőrendű alperes a kapott vételárat értékálló vagyontárgyba fektette és ekként azt teljes értékében átmentette volna: a kir. Kúria úgy találta, hogy elsőrendű alperes az 1918. április havában felvett 15,000 K vételár visszatérítéseképpen méltányosan és az anyagi igazság sérelme nélkül csak a felvett összeg közel 30%-os átértékelésének megfelelő 2400 pengő megfizetésére kötelezhető. Az ekként megítélt 2400 pengő tőke után azonban elsőrendű alperes köteles a felvétel napjától folyó 5% kamatot is megtéríteni, mert ő és alperes társa viszont elvont haszon címén kapnak megtérítést a felperesektől. = Hasonlóképp Mjogi Dtár XIX. 103. III., XVIII. 77. L. a kérdésről Blatt György Valorizációs joggyakorlatunk 1927-ig 39—40. I. 33. Minthogy a hagyatéki ingatlanoknak az örökhagyó halála idejében volt magas forgalmi értéke