Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 26. /. Az orosz szovjet törvényben szabályozott házasságot sem a magyar nemzet, sem pedig a művelt nemzetek házassági jogának, valamint az általános erkölcsi felfogásnak anyag jogi hatásaiban is megfelelő «házasság»-nak nem lehet tekinteni. Az ilyen kötés semmi vonatkozásban sem minősíthető házasságnak — //. Az általánosan elfogadott nemzetközi szabály értelmében olyan külföldi törvényeket vagy szabályokat, amelyeknek érvényesülése az emberiességgel, erkölcsi felfogásunkkal és a hazai törvényeink céljával össze nem egyeztethető: itt alkalmazni nem lehet. (Kúria 4926. febr. 23. P. III. 1616/1926. sz.) Indokok: I. Az iratokhoz eredetben és hiteles magyar fordításban csatolt, Akmolinszk oroszországi város kormányzó tanácsa mellett működő anyakönyvi hivatal vezetője által kiállított házassági anyakönyvi kivonat tanúsítása szerint, a kétségtelenül magyar állampolgár elsőrendű alperes, aki mint hadifogoly Pelropavlovszk városban tartózkodott és a kir. Kúria előtt ismeretlen honosságú másodrendű alperes Pelropavlovszk városi lakós egymással úgynevezett szovjetházasságot kötöttek. Ugyancsak ennek az anyakönyvi kivonatnak a tartalma szerint a házasulandók az elsőrendű alperes családi nevének használatában állapodtak meg és kijelentenék, hogy önként léptek házasságra és hogy törvényes akadályok nincsenek. A felperesként fellépett szekszárdi kir. ügyész — a Pp. 686. §. értelmében — keresetét annak megállapítása végeit indította, hogy az alperesek között házasság nincs, főképpen azért, mert az orosz szovjetházasság a magyar jogi és erkölcsi felfogás szerint nem házasság. Az elsőrendű alperes, aki a kérdéses szovjetházasság megkötése idejében B. Katalinnal törvényes házassági kötelékben is állott és ma is áll, személyesen is azzal védekezett, hogy ő valójában nem akart a másodrendű alperessel ((házasságot)) kötni, hanem vele csak általa is bármikor felbonthaló ((együttélésre)) lépni, azaz elsőrendű alperesnek a védekezése a kereset mellett nyilvánult meg; ellenben a másodrendű alperes személyesen azzal védekezett, hogy az elsőrendű alperesnek fennálló törvényes házassági kötelékéről a házasságuk megkötésekor tudomással nem bírt, hogy ők az említett orosz szovjet anyakönyvvezető előtt valósággal