Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. tehát az 1919. évi szeptember hó 11. napját követőleg, vagyis a kitagadást tartalmazó B) alatti végrendelet megalkotása után bekövetkezett, tehát olyan testi bántalmazásokat állapít meg, — ezeket is közelebbi körülírás nélkül, — amelyek egy korábbi keletű végrendeletnél kitagadási okul nyilvánvalóan nem szolgálhaltak. A tényállásnak ily értelmű megállapítása miatt pedig a leiperesek felülvizsgálati kérelemmel nem éltek, viszont az elsőrendű alperesnek az 1919. szept. 11-én kell végrendelet megalkotását követő időben tanúsított magatartása, ha az egyébként okul szolgálhatna is a kitagadásra, ily szempontból figyelembe azért nem vehető, mert özv. K. Antalné azt az 1924. január 9-én alkotott későbbi keletű végrendeletében kitagadási okul nem érvényesítette, sőt e végrendelet szerint juttatott is K. Antalnak. Törvényszerű kitagadás hiányában pedig a már előbb ismertetett jogszabály szerint özvegy K. Antalné egyoldalúan nem vonhatta vissza férje halála után az ezzel közösen alkotott kölcsönös és viszonos végrendeletét, s halála esetére attól eltérően joghatályosan nem rendelkezhetett. Áll pedig ez nemcsak az 1924. jan. 9-én alkotott végrendeletre, amely egyenlően részesíti az összvagyonban Sz. Andrást, özv. F- Sándornét és K. Antalt, hanem az 1919. szept. 11-én kelt végrendeletre is, amennyiben ez a kitagadás hatálytalansága esetére K. Antalt a kölelesrészre szorította, örökösökül pedig Sz. Andrást és özv. F. Sándorné szül. K. Annát nevezte meg, mert ennél a kitagadás jogos volta az elsőrendű alperes tagadásával szemben a tényállásban nem nyert bizonyítást. Ennélfogva és tekintettel arra, hogy az elsőrendű alperesnek abban a felülvizsgálati kérelmében, hogy anyjának hagyatéka a közös végrendelet alapján neki adassék át, önmagától értetődően benne van az 1919. szept. 11-én alkotott végrendelet érvénytelenné nyilvánítására vonatkozó kérelem is, a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával ki kellett mondani, hogy özv. K. Antalnénak úgy az 1919. szept. 11-én, mint az 1924. január 9-én alkotott írásbeli magánvégrendelete az elsőrendű alperessel szemben érvénytelen és hogy a nevezett örökhagyó hagyatékának rendezésénél az általa 1902. jan. 10-én, férjével K. Antallal közösen alkotott kölcsönös végrendelet intézkedései lesznek szabályozók. = Ad I. V. ö. PHT. 289., Mjogi Dtár XI. 36., SS., X. 161)., 210. — Ad H. PHT. 288. 25. /. Ha a végrendelet megfelel a tanuk nélküli kiváltságos végrendelet alakjának, hatályát nem érinti, ha e mellett a végrendelkező tanukat is alkat-