Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

28 Magánjogi Döntvénytár. totta a hagyatéki bírósághoz címzett s a 45. sorsz. alatt NB) alatt csatolt kérvényt, az 1918. évi november hó 23-án kell D) alatti okiratban pedig feljogosította a felperest ennek a hagyatéki bírósághoz leendő benyújtására. S a fellebbezési bíróság megállapította tényként azt is, hogy akkor, amikor tlr. Sz. Zoltán az alperestől az NB) alatti kérvényben foglalt nyilatkozat kiállítását kívánta, tudtára adta neki azt is, hogy ezzel nemcsak a saját, hanem a születendő fia öröklési jogának megszűnését is elérni véli. Az alperes tehát azzal, hogy az NB) alatti kérvényt kiállította s a DJ alatti okiratot aláírta, kétségtelenül magáévá telte a dr. Sz. Zoltán által ajánlott fenti megoldási módot annak a célnak elérése végeit, hogy úgy ő, mini születendő fia kiessék az öröklés rendjéből. S ha való is az alperesnek a személyes meghallgatása alkalmával tett az az állítása, hogy amikor Sz. Zoltán neki a tárgyalásokon azt a javaslatot tette, mondjzn le születendő fia nevében is, akkor ő azt válaszolta, hogy az ebben a formában nem vihető keresztül; az alperes e kijelentésének jelentősége csak ann\i lehetett, hogy ő a felperes által elérni kívánt célt egyszerűen a fia nevében való lemondással elérhetőnek nem találta, de ez egyáltalában nem jelenti azt, hogy a születendő fia utóöröklési jogát fenn kívánta volna tartani, aminek a fenti tényállás szerint éppen az ellenkezőjét jelentette ki. Minthogy továbbá az elsőbíróság ítéletében megállapított s a fellebbezési bíróság által elfogadott tényállás szerinl a szerződés megkötését megelőző tárgyalások idejében a felperes megbízásából eljárt dr. Sz. Zoltán állandó érintkezésben volt a felperessel, aki a tárgyalások anyagáról és eredményéről tőle időnként értesítéseket nyert: ebből okszerűen következtethető, hogy dr. Sz. Zoltán a tárgyalásokon előterjeszteit fentebbi álláspontját is közölte a felperessel, vagyis közölte vele, hogy amennyiben az alperes a ÁB) alatti nyilatkozatot kiállítja, elérhető lesz az, hogy nemcsak az alperes, de a születendő fia is kiesik az öröklés rendjéből. Egyébként a felperes is előadta a személyes meghallgatása alkalmával, hogy az egyességre vonatkozó okiratok felolvasásakor dr. Sz. Zoltán és dr. F. Mór megnyugtatták őt, hogy az okiratokkal az alperes születendő fia utóöröklési jogának megszűnésére vonatkozó célját eléri. S mivel a felperes erre a vonatkozó okiratokat aláirta, ebből következik — ellenkező adat hiányában az is, hogy a felperes dr. Sz. Zoltánnak említett jogi álláspontját magáévá téve, a kérdésnek a NB) alatti kérvény szerint való megoldásához hozzájárult, mint oly megoldáshoz, amely az ügyvédjének véleménye szerint alkalmasnak jelentkezett ama cél elérésére, hogy az alperessel együtt a születendő fia is kiessék az örökösök sorából. Mindezekből kitetszően a 2500 hold átruházására vonatkozó szerződés megkötésekor úgy a felperesnek, mint az alperesnek ügyleti akarata arra irányult, hogy a 2500 hold fejében a B) alatti megállapodás hatályon kívül helyezése melleit az NB) alatti kérvényben foglalt nyilatkozat kiállításával úgy az alperes, mint a netán születendő fia kiessék az öröklés rendjéből. Nem lehet léhát szó arról, hogy a szerződés megkötése alkalmával a felperes és az alperes ügyleti akarata a szóban levő tekintetben egymástól eltért, avagy hogy a felperes idevonatkozólag tévedésben volt, nevezetesen, hogy nem tudta, hogy az alpere^ a NB) alatti kérvényben foglalt nyilatkozatot és D) alatti nyilatkozatot nem azzal a tartalommal állította ki, aminővei azok bírnak. Nyilvánvaló tehát, hogy az idevonatkozóan kiállított okiratok