Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 133 Minthogy pedig ezek szerint ezekkel az újabb megállapodásokkal a felperes és férje mint az ingatlan telekkönyvi tulajdonosai részéről újabb elidegenítés lényegében nem történt, ennélfogva a 4420/1918. M. E. számú kormányrendelet fentebb már hivatkozott rendelkezése szempontjából nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az újabb megállapodásnak megfelelően az alperes részére kiállított szerződést a felperes nem, hanem csak a felperes férje írta alá. A felperes tagadásával szemben ugyan az alperes nem bizonyította be azt, hogy a felperes a szóbanlevő újabb megállapodás létesítésére s az annak megfelelő szerződés kiállítására a férjének meghatalmazást adott, az előzetes megbízás hiányát azonban az utólagos jóváhagyás pótolja. Már pedig a felperesnek abból a magatartásából, hogy az ingatlanok T. G. Imre és az alperes között az új megállapodásnak megfelelően még az 1921-ik évben történt megosztása és birtokba vétele óta éveken át tűrte, hogy az alperes a neki jutott belsőséget használja és elnézte, hogy az özvegyi haszonélvezetre jogosult anyósát az újabb megállapodások szerint is megillető kikölményeket az alperes teljesítse és csak férje halála után állott elő a birtokhoz való igényével, hogy továbbá a T. G. Imre részére 1921. október 20. napján kiállított adásvevési szerződést aláírta, majd az ezen szerződés tartalmát helyesbítő és 1924. február 14. napjáról keltezett nyilatkozatot is kiállította, amely nyilatkozat az új megállapodásoknak megfelelő területi megosztásról térrajz feltüntetésével is intézkedik s ekként a felperes maga is lehetővé tette azt, hogy az eredeti szerződést módosító megállapodásoknak az egyik szerződő fél T. G. Imrére vonatkozó része telekkönyvvileg is foganatba menjen, a kir. Kúria megállapította azt. hogy a felperes a férje állal az ő nevében is létesített új megállapodásokhoz s az azok alapján az alperes nevére kiállított szerződéshez utólagosan hozzájárult, miért is azt megbízás hiánya címén sem támadhatja meg. Minthogy pedig ezek szerint a vitatott adásvételi jogügylet érvényesen és a felperest is kötelezően jött létre, ennélfogva a felperes úgyis mint férjének örököse a telekkönyvben bejegyezve levő tulajdonjog alapján a kereseti ingatlan birtokának a kiadását az alperestől nem követelheti, másfelől pedig az ingatlan telekkönyvi tulajdonjogát is az alperesnek átengedni tartozik. Miért is az alperes felülvizsgálati kérelme folytán a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatni, a keresetet elutasítani s az alperes viszonkeresetének helyet adni kellett. = Utólagos jóváhagyás konkludens tényekkel : Mjogi Dtár XVII. £5., XVI. 67., XV. 55.