Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 117 a felperesek, akik az örökhagyónak törvényes örökösei, az örökhagyó vagyonában csak abban az esetben örökösödhetnek, ha annak végrendelete érvénytelen, a felpereseket az 1894: XXXI. t.-c. 71. §-a értelmében kétségtelenül megilleti az a jog, hogy öröklési joguk érvényesítése érdekében a házasság érvénytelenségét annak megszűnte után is kimutassák. De, ha az örökhagyó végrendelete egyéb okból is érvénytelen, jogosítottak a felperesek a házasság érvénytelenségének kimutatására a hagyaték birtokbavétele érdekében annak a megállapítása végeit is, hogy az alperest az örökhagyó vagyonában özvegyi jog nem illeti. Az 1894: XXXI. t.-cikk 71. §-án alapuló ennek a jognak az érvényesítése nincs határidőhöz kötve, az tehát az általános magánjogi elévülés bekövetkezte előtt bármikor érvényesíthető. Az alperesnek a felperesek kereseti jogának hiányát illetően az 1894: XXXI. t.-c.-re alapított felülvizsgálati panasza tehát nem vehető figvelembe. Az 1894: XXXI. t.-c. 6. §-a és 127. §-ának b) pontja értelmében semmis annak a házassága, aki a házasságkötéskor elmebetegsége miatt eszének használatától meg volt fosztva. E mellett általános jogszabály, hogy az elmebeteg nemcsak házasságot, hanem más jogügyletet is érvényesen nem köthet, tehát végrendeletet sem alkothat. A fellebbezési bíróság megállapította, hogy az örökhagyó az alperessel való házasságkötésének időpontjában az 1921. évi szeptember hó 18. napján, úgyszintén a végrendeletnek az 1921. évi szeptember hó 24. napján történt megalkotásakor is, az akaratának szabad elhatározási képességét kizáró hűdéses elmezavarban szenvedett. Ennek a tényállásnak az alapján pedig a fellebbezési bíróság az örökhagyónak az alperessel kötött házasságát az anyagi jogszabályoknak megfelelően tekintette semmisnek és minthogy az 1894 : XXXI. t.-c. 46. §-ának 2. bekezdése értelmében a semmis házasságot megszűnése után úgy kell tekinteni, mintha azt meg sem kötötték volna, az anyagi jogszabályoknak megfelelően mondotta ki azt is, hogy az örökhagyónak az alperessel közösen alkotott végrendelete érvényes házasság hiányában érvényleien. De helyes a fellebbezési bíróságnak a végrendelet érvénytelenségét megállapító döntése azon az alapon is, hogy az örökhagyó a végrendelet alkotása idejében is elmebeteg volt. Úgyszintén a házasság érvénytelenségére tekintettel megfelel az anyagi jogszabályoknak a fellebbezési bíróság ítélete annyiban is, amennyiben kimondotta, hogy az alperest az örökhagyó vagyonában özvegyi jog nem illeti meg.