Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár 109 állításaként a felperes azt az összeget tartozik megtéríteni az alpereseknek, amelyet a felperes helyett teljesítettek; ilyen esetben a megtérítendő összeg utáni kamat az alperesek által teljesített fizetés idejétől jár. _, . (Kúria 1927 febr. 15. P. V. 6081/4926. sz.) Indokok: Az alperesek csatlakozási kérelmükben megtámadják jogszabálysértés okából a fellebbezési bíróság ítéletének az adásvevési szerződések érvénytelenségét kimoridó s ennek folytán az alperesek tulajdonjogának törlését elrendelő részét. Ennélfogva a kir. Kúria elsősorban is az alpereseknek ezzel a panaszával foglalkozik s azt a fellebbezési bíróságnak erre vonatkozó helyes indokaiból alaptalannak találta annál inkább, mert nem védekezhetik jóhiszeműséggel az a fél, aki oly feleségtől vásárolja meg a férjnek ingatlanait, aki erre közjegyzői okirattal felhatalmazva nincs, amely ingatlant tehát valójában sohasem szerezte meg. Áttérve a felperes felülvizsgálati kérelmére a felperes ebben, a részére megítélt elvont hasznokat abból a szempontból nehezteli, hogy azokat a fellebbezési bíróság egy összegben és nem visszatérő időszakok szerint s nem az ingatlan birtokbaadásáig ítélte meg. Alperesek pedig csatlakozási kérelmükben azt panaszolják, hogy a felperest elvont hasznok egyáltalán meg nem illetik, mert az alperesek jóhiszemű birtokosok és hogy az elvont hasznok mennyisége is túlzott mértékben határoztatolt meg. A kir. Kúria ezeket a panaszokat megvizsgálva, elsősorban azt állapítja meg, hogy ami indokokat a fellebbezési bíróság, az elvont hasznokat illetőleg ítéletében az 1924—1925. gazdasági évre felhoz, tévedésen alapul, mert mint a felperes felülvizsgálati kérelmének, az egyidejűleg elintézett P. V. 6082/192(5. számú perbeli adatokkal való egybevetéséből kiviláglik, az indokolásbeli adat nem ezen, hanem a miskolci kir. törvényszéknél még elintézés alatt álló s felperes által T. János és neje, valamint felperes által G. István és neje ellen indított s még folyamatban lévő hason tárgyú perekre vonatkozik. Ennek dacára a kir. Kúria az elvont haszon tekintetében a fellebbezési bíróság ítéletének feloldását mellőzhetőnek találta s az elvont haszon mennyiségét úgy az 1924 — 1925. gazdasági évre, mint az ezt megelőző s követő évekre is a rendelkezésre álló adatok alapján a Pp. 271. §. értelmében megállapíthatónak találta. A kir. Kúria e tekintetben mérlegelve a 18. alsz. jegyzőkönyvhöz csatolt községi bizonyítványnak egész tartalmát, a per vonatkozó egyéb adatait és ismerve a gazdaság vitelével rendszerint felmerülő kiadásokat, az elvont haszon mennyiségét évenként és holdanként egy q búzában állapította meg és a fellebbezési bíróság vonatkozó ítéleti rendelkezésének megváltoztatásával az alpereseket ily értelemben marasztalta el. — — Felperes felülvizsgálati kérelmében azt is panaszolja, hogy jogszabályt sértett a fellebbezési bíróság azzal, hogy a felperes