Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 105 kötelezettsége az általános magánjogi szabályok szerint helyt foghat. (Kúria 1927. febr. 25. P. V. 1694/1926. sz.) Indokok: A kir. Kúria a Pp. 505. §. 1. pontja alapján az alsóbíróságok ítéletének hatályon kívül helyezését elrendelhetőnek nem találta, mert a távollevő V. János alperes cselekvőképességét az 1877 : XX, t.-c. 28. §. d) pontja alapján elrendelt gondnokság alá helyezés nem érintette és mert az a hiány, hogy nevezett távollevő és utóbb holltá nyilvánított alperes az elsőbírósági eljárásban nem az árvaszék által kirendelt gondnok által volt képviselve, utóbb a fellebbezési eljárásban pótoltatott azzal, hogy az alperes hagyatékátadó végzéssel igazolt örökösei valamennyien perbevonatiak. A per érdemében a kir. Kúria osztja az elsőbíróságnak hallgatólag a másodbíróság állal is elfogadott azt a jogi álláspontját, hogy nem tiltott cselekményből is állhat elő kártérítési kötelezettség, vagyis ha valaki másnak a vagyonbiztonságát valamely vállalat létesítésével és üzemben tartásával veszélynek teszi ki, az ebből eredő kárért felel akkor is, ha a vállalat hatósági engedély alapján, az engedélyokiratban megszabott feltételek betartásával létesíttetett is és pedig abban a mértékben, amely mértékben a vétlen károkozó kártérítő kötelezettsége az általános magánjogi szabályok szerint helyt foghat. Az adott esetben tehát, ha az alperesi jogelőd által hatósági engedéllyel és az engedélyokiratban foglalt feltételeknek megfelelően létesített ártézi-kút fel nem használt, elszivárgó vize a felperesek szomszédos ingatlanait akként rongálta meg, hogy azoknak korábban mezőgazdasági művelésre alkalmas egyes részei az elposványosodás következtében hasznavehetetlenné vagy kevesebb hasznot hajfókká válnak : az alperesek kártérítési kötelezettsége fennáll. Perdöntő körülmény ennélfogva az, hogy a felperesnek ingatlanai mélyebben fekvő részeinek elmocsarosodását az alperesi ártézi-kút lefolyó vize idézte-e elő vagy sem? A per során meghallgatott három műszaki szakértő indokolt és lényegileg egybehangzó véleményében e kérdésre igenlően felelt és a per során kihallgatott tanuk nagyobb része is azt vallotta, hogy a kérdéses elposványosodott területek az 1914. évet, vagyis az ártézi-kút létesítését megelőző időben szántóföldek és kaszálók voltak s azoknak legmélyebb részén csak túl nedves években és csak a tavaszi hónapokban mutatkozott víz, abban pedig a fellebbezési bíróság ítéletében ellenbizonyítékként kiemelt F. István, L. Péter, K. János tanuk vallomása, tehát valamennyi tanúvallomása megegyezik, hogy özvegy L. Sándorné elsőrendű alperes ingatlanán az 1911. évet megelőzőleg álló víz soha sem volt és hogy az 1914. év óla a többi peres fél ingatlanán is nagyobbodott a vizenyős terület. Ezzel szemben a közigazgatási eljárás adatai csak azt tartalmazzák, hogy