Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

102 Magánjogi Döntvénytár. van ulalva. Ez akkor is áll, ha az utcai lámpa az akadálytól nincs messze. Az esetnek ilyen értelmű megítélése mellett tárgytalan a felpereseknek a miatt előterjesztett panasza, hogy a fellebbezési bíróság nem tartott szemlét, avagy nem hallgatott meg újabb szakértőt annak tisztábahozatala végett, hogy a jelzőlámpát messzebbről lehet meglátni, mint a kivilágított kőrakást. Ugyanis azt, hogy a jelzőlámpa mindenesetre könnyebben észrevehető figyelmeztető jel, a kir. Kúria a köztapasztaiat nyomán kétségtelennek tartja. Ebből következik, hogy az alperes is hibás; de nem kizárólag, mert ha az elsőrendű felperes gépkocsijának vezetője a megengedett sebességgel halad, amidőn kocsijával a törmelékrakásba ütközött, úgy a károsodás mindenesetre kisebb lett volna; viszont azonban nincs alap annak feltevésére sem, amit az alperes állít, hogy t. i. megengedettnél nem nagyobb sebesség esetében legfeljebb két-három millió koronára rugó kár esett volna a kerekekben. Az előadottak szerint a kár keletkezésében mind a két fél körülbelül egyenlő mértékben hibás. A fellebbezési bíróság tehát az anyagi jognak megfelelően döntölt, amidőn a kárt egyenlő arányban megosztva, az alperest a kár felének megtérítésére kötelezte. Minthogy az alperes a kárt vétkessége alapján, nem pedig tárgyi felelősségénél fogva viseli, ennélfogva nincs jelentősége annak, hogy abban a körben, amelyben a baleset történt, az alperes veszélyes üzem-e, avagy nem. Nem áll ugyanis az, hogy mivel az elsőrendű felperes gépkocsijának járatása veszélyes üzem, az alperes a kárért részben is csak abban az esetben lehetne felelős, ha a kár kizárólag az alperes hibájából következett volna be, mert a vétkesség általában kártérítésre kötelez és ezt a kötelezettséget nem szünteti meg, hogy a kárt veszélyes üzem szenvedte, vagy, hogy a károsult is hibás. Ilyen esetben ugyanis, amidőn a kárért felelősségre vont személynek hibája a kár keletkezésében csak közrehatott, az eset körülményei szerint kell eldönteni, hogy van-e helye kártérítésnek és mennyiben. A felperes azt is panaszolja, hogy a fellebbezési bíróság a felperes által kifizetett garázs-költséget nem vette számba olyan összegben, amilyen összegről a felperes részéről bemulatott számlák szólnak. Ez a panasz azért alaptalan, mert az alperes ezért a költségért csak annyiban felelős, amennyiben ez a költség szükséges és indokolt kiadásnak tekinthető. Erre nézve a fellebbezési bíróság a meghallgatott szakértőnek véleményét irányadónak tekinthette és ezen az alapon a felszámítható költség összegét helyesen állapította meg.