Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 97 a felperesek a már megkölött szerződés megkötésének újabbi jeléül, sem arra, hogy a szerződés biztosítása végett az alpereseknek még 460 q búzát is adjanak. Az anyagi jognak megfelel tehát a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a szerződés kötésekor átadott 40 q búza foglalónak, a később átadott, illetve átutalt 460 q búza pedig a felek állal foglalónak nevezett vételárrészletnek minősül. IV. Ily jogi minősítés mellett pedig a fellebbezési bíróság döntése az anyagi jognak megfelel. Ugyanis az alperesek felperesek a járásbírósági perben tanúsított és az 1924. augusztus 18-án kelt levelével is megerősített magatartása alapján abból indulhattak ki, hogy a felperesek a szerződéshez ragaszkodnak. E szerint pedig a felek között létrejött jogviszonynak mindenben megfelelően jártak el akkor, amidőn felpereseknek 1924. szept. 3 án a 3 •/. alattiban, az ellenük hozott bírósági ítélet tartalmával is egyezően, a szerződésszerű teljesítésre további határidőt adtak és kijelentették, hogy a szerződéshez ragaszkodnak. Ekkor t. i. az alperesek előző elállási nyilatkozatát bíróilag már hatálytalannak nyilvánították, felperesek pedig szintén kinyilvánították volt 1924. aug. 18-án kelt levelükben, hogy a szerződéshez ragaszkodnak. Ezért a felpereseknek az 1924. szept. 7-én kelt s az utóbb említett levelüket megelőző időre és tényekre visszamenő elálló nyilatkozata oly szerződésszegés, amely alpereseket felmentelte a kapott 40 q búza foglalónak visszaadása alól. De nem mentelte fel őket egyúttal az alól is, hogy a helytelenül foglalónak nevezett, későbbi átadás lényénél fogva azonban nem ilyeunek, hanem valójában vételárrészletnek tekintendő 460 q búzát felpereseknek visszaadják. Ezek szerint a fellebbezési bíróság döntése az anyagi jogot nem sérti. = Hasonló Mjogi Dtár VIII. 188. 61. Ha valaki szívességből vállalkozik valamely munka elvégzésére, munkabér szerződés nem jött létre s a munkást ért balesetre a munkaadó felelősségére vonatkozó szabályok helyett, az általános kártérítési szabályok kerülnek alkalmazásba. (Kúria 1927. ápr. 21. P. VI. 2153/1926. sz.) Indokok: Alapos az alperesnek az a panasza, amelyet a döntés ellen az anyagi jog alkalmazásának kérdésében terjesztett elő. Magánjogi Döntvénytár. XX. 7