Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 81 hagyó őt (a felperest) az örökhagyó házába költözésre eredménytelenül felhívta, sütött, főzött és mosott az örökhagyó részére, s az örökhagyó azután is felkereste a felperest a lakásán és az éjjeleket is ott töltölte, miből nyilvánvaló, hogy az örökhagyó az említett felhívások eredménytelensége dacára a felperessel a házastársi együttélést folytatta. Minthogy pedig a nőnek a férj életében tanúsított olyan magatartása miatt, amelyet a férj maga nem tekintett oknak az életközösség megszüntetésére, a férj halála után annak örökösei nem kérhetik az özvegy érdemetlenségének a megállapítását, a fellebbezési bíróság döntése, amellyel a felperes özvegyi jogát megállapította, anyagi jogszabályt nem sért. = Az özvegyijogra érdemetlenségről újabban : Mjogi Dtár XIX. 69., 99., XV. 66., XIII. 70., XII. 70., XI. 51., 123., X. 137., -203., VIII. 170., VII. 173., VI. 4., 37., 58., 93. 101., V. 92., Ul., 180., 228., III. 61., 176., II. 170., I. U. — Dtár IV. f. VI. 74. Régebbről: Dtár új f. XXXVII. 26., 91., XIII. 211. L. a kérdés állásáról: Teller Jogt. Közi. 1927. 9—10. sz. 54. /. Az özvegyi jog megszorításának joga egymagában a leszármazó örökös halálával még nem száll át az ő törvényes vagy végrendeleti örökösére, ha ez nem egyúttal az ő lemenője is. — //. Az örökhagyó özvegye a saját özvegyi joga érdekében igényelheti, hogy amennyiben az örökhagyó szülőjét elsősorban illető ellátás biztosítása mellett lehetséges, a hagyatéki vagyon jövedelméből az ő tartása is fedeztessék. 1927. febr. 16. P. I. 5550/1925. sz.) Indokok: A felperes, ügy az elsőbírósági, mint a fellebbezési eljárásban az ő haszonélvezetével terhe.lt azoknak az ingatlanoknak birtokbaadását követelte, amelyeket az alperes tart birtokában ; ezeket az ingatlanokat azonban a keresetében tévesen jelölte meg. Nyilvánvaló ebből, hogy a felperes mindkét bíróság előtt ugyanazt az igényt érvényesítette s így a felperes azzal, hogy a fellebbezési eljárásban a téves megjelölést kiigazítva, telekkönyvi megjelölés szerint más ingatlanok kiadását követelte, sem a keresetét meg nem változtatta, sem üj keresetet nem indított. Az alperesek ide vonatkozó panasza ezért alaptalan. A'tényállás szerint a felperes elhalt férje, S. Pál után maradt összes ingatlanokra biztosíttatott a felperes özvegyi joga és ez alapon a felperes az összes ingatlanokat használta is az 1920. évig, amikor a férje után maradt ingatlanok egy részét, valamint Magánjogi Döntvénytár. XX. 6