Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

78 Magánjogi Döntvénytár. a közös háztartást 1922. szept. 3-án elhagyta és ezzel a házassági életközösséget megszakította. Az elsőbíróság által megalkotott és a fellebbezési bíróság által átvett tényállás szerint, 4922. július havában, amikor az alperes beteg volt, a felperesnek az anyja azzal gyanúsította az alperest, hogy betegségét még leánykorában szerezte, továbbá, hogy ugyancsak az alperesnek az anyja, aki közölt és az alperes között állandó volt a civakodás, oly kijelentést tett az alperes előtt, hogy csaknem gondolja az alperes, hogy a felperes neki ilyen taknyosnak fogja adni a pénzt. Mindebből azt a következtetést vonta le a fellebbezési bíróság, hogy az alperesnek a távozásra jogos oka volt. A felperes a fellebbezési bíróság ítéletét megtámadta azon az alapon, hogy a tényállást a bíróság rokon tanuknak elfogult vallomásából állapította meg. Ez a támadás helyt nem álló. A házasfeleknek egymással szemben tanúsított magaviseletéről a házaséletnek bensőséges voltánál fogva, a velők a családi éleiben érintkező rokonoknak van természetszerűleg leginkább közvetlen tapasztalaton alapuló tudomása. Éppen ezért a rokontanuk vallomásának a figyelembe vételét a rokoni viszony magában nem akadályozza. Már a rokontanuk vallomásának a mérlegelésénél figyelembe jövő gátló akadályt a felperes fel se hozott és a kir. Kúria se észlelt. Eljárási szabály sérelme nélkül járt el ezért a felebbezési bíróság, amikor a rokontanuknak a vallomását a tényállás megalkotásánál figyelembe vette. Annak az elbírálása pedig már kívül esik a felülvizsgálat körén, hogy a bizonyítékok mérlegelésével a fellebbezési bíróság milyen tényállást tartott megállapíthatónak. Megtámadta a fellebbezési bíróság ítéletét a felperes azon az alapon is, hogy a fellebbezési bíróság következtetése téves, mert az alperes távozásának jogosságát a civódások közelebbi meghatározása és anélkül állapította meg, hogy az alperes a távozás közvetlen jogos okát kimutatta. Ez a panasz is alaptalan. Az 5. alszámú jegyzőkönyv szerint személyes meghallgattatása alkalmával kijelentette az alperes, hogy a viszontkereseti beadványában foglaltakat fenntartja. A viszontkeresetben és személyesen tett előadása szerint pedig a felperesnek anyja a távozás napján mondotta a tényállásban ismertetett azt a kijelentését, mellyel az alperest taknyosnak nevezte. Az alperesnek, mint feleségnek a háztartás vezetésében, ellenkező megállapodás hiányában részt venni, jogában és kötelességében állott. A felperes anyjának az alperes ezt a jogát megtagadó lekicsinylő nyilatkozata éppen ezért oly súlyos sértést magában foglaló jogellenes magatartás, ami magában véve is alapos okot adott az alperesnek az anyósával közös háztartásból való távozásra, jóllehet férjhezmenetelekor tudta, hogy a felperes anyjával együtt fog lakni. Nincsen súlya ezzel szemben a felperes annak az érvelésének, hogy az édesanyjának fentebb ismertetett nyilatkozatára mentségül az alperes azért se hivatkozhatik, mert az említett nyilatkozatot viszonkeresele megalapozására is felhozta, ott azonban, a kereseti jognak időmúlás következtében beállott elenyészése miatt figyelembe nem jöhetett