Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
Magánjogi Döntvénytár. haladja, az átruházás részben ajándékozás lévén, az durva hálátlanság esetén visszavonható. (Kúria 1926. jan. 22. P. V. 2902/1925. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság a tárgyalás és bizonyítás idevonatkozó anyagának a mérlegelésével és az iratok tartalmával ósszhangzóan megállapította, hogy a keresettel hatálytalanítani kívánt szerződés, illetőleg az abban foglalt jogügylet részben adásvevési, részben ajándékozási ügyletnek tekintendő. Az a felülvizsgálati panasza tehát a felperesnek, hogy a fellebbezési bíróság az átruházás ajándékozási jellegének ármegállapítását eredményező, általa felajánlott bizonyítás (szakértői meghallgatás) felvételét eljárási szabály megsértésével mellőzte, alaptalan ; mert a fentebbiek szerint az ajánlott bizonyítás felvétele nélkül is megállapította, hogy az ügylet részben t. i. annyiban, amennyiben az átruházott ingatlan értéke az ellenszolgáltatásképpen kikötött vételárat meghaladja, ajándékozás s ennélfogva a felperes által ajánlott bizonyítás mellőzése a felperesre nem sérelmes. Alaptalan az amiatt emelt panasz is, hogy a fellebbezési bíróság nem mondotta ki, hogy a megtámadott szerződésre az ajándékozásra vonatkozó szabályok alkalmazandók; mert ellenkezőleg a megtámadott ítélet egész további indokolása abból indul ki, hogy az átruházás részben ajándékozás lévén, az durva hálátlanság esetén visszavonható; vagyis az ajándékozásra nézve fennálló anyagi jogszabályt alkalmazta. Felperesnek az a további panasza, hogy a fellebbezési bíróság anyagi jogszabálysértéssel mondotta ki, miszerint alperesnek a felperessel szemben tanúsított magaviselete nem meríti ki a durva hálátlanság jogi ismérveit — amennyiben ez a panasz a perben szóba hozott evőeszközök bűnös szerzésére vonatkozó alperesi vádaskodást illeti — alaptalan, mert a megállapított s e részben meg sem támadott tényállás szerint alperes ezt a felperes feljelentése alapján ellene megindított bűnper során védekezésül hozta fel s az valónak is bizonyult; a vádaskodásban kezdeményező felperessel szemben tehát az ajándékozás visszavonására alapul vehető durva hálátlanságnak tehát semmiképpen nem minősíthető. A megállapított tényállás szerint alperes ezenkívül az árvaszék előtt azt is állította ugyan, hogy a felperes őt oly dolgokra akarta kényszeríteni, amit tisztességes leánynak megtenni nem lehet, arra csábította, hogy a mezőn kukoricát, tojást lopjon és alperesnek ezek a felperesre vonatkozóan tett tényállításai, ha a valóságnak meg nem felelnek, alkalmasak lehetnének ugyan a durva hálátlanság fennforgásának a megállapítására: a kii. Kúria mindazonáltal ebben az irányban a tényállás további tisztázását és