Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
Magánjógi Döntvénytár. László, Pál, Ferenc és Izabella, akkor még törvénytelen gyermekeit nevezte ki minden vagyonának örököseivé, kijelentvén, hogy őket tulajdon gyermekeiül elismeri s adoptálja. Egyszersmind ugyanokét egymásnak helyettes örököseiül rendelte. Majd elrendelte, hogy ha halála után halna el egy vagy több közülök magtalanul, a túlélők legyenek a meghaltak egyedüli örökösei, vagyis a magtalanul elhalt örökösöknek a túlélő örökösökben utóörökösöket rendelt. Végül végrendeletének további részében intézkedett a királyi kegyelem kieszközlése iránt abból a célból, hogy gyermekei grófi rangját is elnyerjék s arra az esetre, ha ez nem sikerülne, kijelentette: ((ismétlem, nevemet és vagyonomat nekik hagyom, mert hibám fosztotta meg őket a törvényes születéstől és csak kötelességemet teljesítem, amidőn hibám némi pótlásául nevemet és összes vagyonomat gyermekeimre és azok utódaira hagyom)). N. Lajos gróf a végrendelet megalkotása után, 1880. évi február hó 14. napján a kinevezett örökösök anyjával házasságot kötött, miáltal azok törvényesíttettek s a végrendelkező törvényes gyermekeinek jogállását nyerték. Halála után vagyonát a végrendeleti örökösök, most már mint törvényes gyermekei örökölték. Ezek közül Izabella serdületlen korban az 1885. évi május hó 5. napján elhalt, utána testvérei örököllek, Ferenc az 4914. évi szeptember hó 9. napján szintén meghall, örökösei gyermekei, a felperesek, végül leszármazó örökösök és házastárs hátrahagyása nélkül meghalt 1922. évi május hó 30. napján László is, aki az 1916. évi szeptember hó 13. napján alkotott, közjegyzőnél letelt írásbeli magánvégrendeletében minden vagyonának örökösévé testvérének, a másodrendű alperesnek haszonélvezeti jogával terhelten ennek gyermekét, az elsőrendű alperest nevezte ki. N. Lajos gróf gyermekei közül a másodrendű alperesen kívül még Franciska Xavéra grófnő, ezidőszerint özv. báró P. Károlyné is életben van. A felperesek által érvényesített ulóöröklés kérdésével összefüggésben az alpereseknek abbeli védekezésével szemben, hogy az utóöröklési jog a felperesek atyjának személyéhez volt kötve, s mert a felperesek atyja az előörökös örökhagyó előtt halt el, az utóöröklési jog is — amennyiben egyéb védekezésüknek megfelelően már előbb hatályát nem vesztette — a felperesek atyjának halálával megszűnt: a felperesek kereshetőségi joga szempontjából mindenekelőtt ezt a kérdést kell eldönteni. N. Lajos gróf akkor még törvénytelen gyermekeit nevezte ki végrendeletében örököseivé s egyben a magtalanul elhalt gyermek után utóörökösökké; s ezek a gyermekek az atyjuk utólagos házassága folytán törvényes gyermekekké váltak. Magánjogi Döntvénytár. XIX. 4