Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 37 A fenli dönléshez képest végső eredményben mind felperes, mind pedig alperesek részben nyertesekké, részben vesztesekké válván: — az 1911:1. t.-c. 424., 426., 508. és 543. §-ai alapján a per — fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költségek kölcsönösen megszüntetendők voltak. = Vételár valorizálása Mjogi Dtár XVII. 56., XVIII. 15., 19., 59. A fenti ítélet érdekesen világítja meg a valorizáció elvi alapjait és viszonyát a gazdasági lehetetlenüléshez, 1. mindezekről Blau György: Valorizációs joggyakorlatunk 4926-ig III., IV. és XVI. p. A vételárhátralék valorizálásának alaptételeit szabatosan foglalja össze a P. V. 1653/1925. számú, következő határozat is: «Az alperesnek vételárhátraléki követelése, amelynek ez a minősége nyilvánkönyvileg is kitüntetve van, azáltal, hogy annak fizetésére hosszabb határidő tüzetett ki, s a kitűzött határidő lejártakor a hitelezett vételárhátralék, most már előre meg nem határozott időig továbbra is a vevőnél hagyatott, ebbeli tudniillik vételárhátraléki minőségét nem vesztette el. A vevő a most érintett vételárhátralék iránt fennálló fizetési kötelezettségének csak akkor tesz eleget, ha a vételárat olyan mennyiségű koronában fizeti meg, ami megfelel a vételárhátralék szerződés kötéskori benső értékének ; mert a gazdasági körülményekre és a pénz értékének leromlására tekintettel, az ellenkező felfogás a felek viszonos érdekei kölcsönös és egyenlő megvédésében álló követelményébe, valamint az ügyletkötés céljába és a felek eredeti szándékába, végső eredményben az osztó igazságban gyökerező jog alapeszméjébe is ütköznék annálfogva, mert ellenkező ok hiányában azt kell feltételezni, hogy az ügyletkötő felek a jóhiszeműségét és ennek alapján a viszonosságot, a kölcsönös érdekek teljes és valóságos kiegyenlítését s ennek az akkori fizetési eszköz benső értékét tartották szem előtt s akarták megvalósítani. Az ellenkező felfogás mellett ugyanis lehető volna, hogy az eladó hatalmi körén kívül, tehát hibája nélkül beállott gazdasági eltolódások folytán felette érzékenyen károsodnék, a vevő pedig minden érdem és alap nélkül aránytalanul nagy előnyhöz jutna az eladó rovására akkor, amikor azt nemcsak lehet, de kell is feltenni, hogy a felek ügyletkötésének céjla, de lényeges feltétele is az érdekek jóhiszemű kölcsönössége és valóságos kicserélése, tehát valóságos anyagi érdekkiegyenlítés volt. Ebből a szempontból következik az, hogy a vevő a fizetés idejében érdekkiegyenlítésképpen vagy azt az értékkülönbözetet térítse meg, amely a szerződés megkötésekor kikötött vételár benső értéke és ennek a fizetés idejében volt értéke közt fennforog vagy pedig abban az esetben, ha az ingatlan illetve vétel tárgyának ára nem emelkedett a valuta leromlásának megfelelő arányban, térítse meg a vevő az ingatlannak, illetve a megvett dolognak a vételár esedékességének idején, illetve a fizetés felajánlásakor való valóságos értékkülönbözetét)). 22. A bíróság az ingatlan vételárhátralékot csupán 38°lo erejéig értékelte át, mert a követelés esedékességének kitolása a hitelező érdekében történt s így az adós tartozásától nem szabadulhatott. (Kúria 1925. nov. 20. P. VI. 6145 1925. sz.) A kir. Kúria: A felperes felülvizsgálati kérelmét elutasítja, az alperes felülvizsgálati és csatlakozási kérelmének részben helyet ad és a fellebbezési bíróság ítéletét részben és akként változtatja meg, hogy az alperes által fizetendő összeget 60.000,000 K tőkére s ennek 1923. évi szeptember hó 6. napjától járó 51-2°o